Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Bárdos István. Adalékok Tatabánya keresztény egyházainak és zsidó hitközségének történetéhez
Adalékok Tatabánya keresztény egyházainak és zsidó hitközségének történetéhez Bárdos István Az elmúlt négy évtizedben alig született tanulmány arról, hogy müyen szerpet vállaltak és miként működtek hazánkban, s annak egyes településein a különböző egyházak, zsidó hitközségek. A társadalmi funkciók újrafogalmazásával is együtt járó rendszerváltást követően érezhetően került a közérdeklődés és a tudományos kutatás homlokterébe ez a témakör. E kutatómunka első - s ennek megfelelően több vonatkozásban is kiegészítésre szoruló - eredményeként készült el ez a tanulmány, amelyben a római katolikus, az evangélikus, a református és a baptista egyház, valamint a zsidó hitközség itteni működéséről kap rövid áttekintést az olvasó. A munka elvégzéséhez rendkívül kevés írásos anyag állt rendelkezésre. A feladat éppen ezért megoldhatatlan lett volna Nagy László prépost úr, Varga János esperes-plébános úr, Posztóczky András plébános úr, Jáhn Ferencné asszony, Janovszky István és Németh Dávid református lelkész urak, Lábossá Lajos evangélikus esperes úr, Kovács Imre baptista lelkész úr valamint az Országos Zsidó Múzeum munkatársainak segítsége nélkül, amiért ezúton is köszönetet mondok. Felsőgalla A két Galla az Árpád-korban nem különült el olyan markánsan mint néhány évszázaddal később. Felsőgalla 1453-ban Vitány várához tartozott. A török alatt 1529-ben Alsógallával együtt elpusztult. A török alól 1687-ben szabadult föl. 1697-ben Alsógallával együtt báró Krapf Ferenc József birtoka. Tőle vásárolta meg 1727-ben gróf Esterháy József. Felsőgalla újratelepítése 1733-ban kezdődött. A telepesek első hulláma a würzburgi püspökség területén fekvő Frankenből, kisebb részben Strassburgból és Elszászból érkezett. A letelepült katolikus németek egyháza ekkor Bánhida füiá jaként működött. Ez az állapot körülbelül kilenc esztendeig állott fenn. Felsőgalla 1742-ben kapott plébániai rangot azzal, hogy plébánosa egyidejűleg Alsógalla plébánosi teendőit is ellátta. Az első közös plébános, a korábban Bánhidán káplánkodó Hinterreiter József volt. A plébánia működésének feltételeit Esterházy József és a két település lakói szerződésük alapján együttesen biztosították. Akétfalu lakóiközösen vállalták Felsőgallán a plébánia megépítését, karbantartását, fél jobbágytelek művelését - a termésből a plébánia tizedet kapott - tűzifa biztosítását, évi 90 florenus (forint) valamint stólapénz fizetését. Az alapítószerződést 1742. július 14-én írták alá. A szerződés eredeti példánya a Győri Püspöki Levéltárban található a Parochiala Felsőgalla iratai között. A falunak ekkor még nem volt temploma, csak nádfedeles, vályogból épült kápolnája, melyet Szent István tiszteletére szenteltek. A hiányosan felszerelt kápolna sárból, vályogból épült kétszobás plébánia udvarán állott. A plébánia alapításával egyidejűleg kezdte meg működését az elemi iskola egy kántortanító vezetésével. Felső és Alsógalla anyakönyveinek vezetését 1742. október l-jén kezdték meg. A húsz esztendővel később 1772-ben visitatiocanonica 63
