Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Fülöp Éva: A két Galla és Bánhida az újjászerveződő tatai uradalomban a XVIII. század derekán

Az igásállatok és tehenek számát a betelepült falvakban 1737-ben következőnek találták: ökör db 1 ó db tehén db 4 3 2 3 2 1 54321 Alsó-Galla/fő 114 14 1 1 - 6 7 12 Összesen /db 15 12 49 Felső-Galla/fő 2 1 12 5 22 3 - 1 2 11 16 Összesen/db 35 62 48 Ahogy előadásunk elején említettük, a fontos országos útvonalak közelében fekvő falvak a fuvarozásba is bekapcsolódhattak, erre utal a felső-gallai lóállománymagasszámaAdunántúlinémetfalvakesetébensajátos.amagyar települések gyakorlatától eltérően, a lóval végzett szántás, ez is magyarázza ezt a magas arányt. Juhok a lakosok saját tulajdonában csak Felső-Gallán voltak, egy-egy fő bírt 90,80,8,5,4 és 2 (azaz összesen 6 fő 189) állatot. Az uradalom a telepítéskor területet hagyott egy későbbi "Helvetico Vaccili", azaz "svájcerájnak", lefejőtehenészetnek vagy juhászainak, a "Pap és Praedicator rétye" nevű helynél. Alsó-Gallán is tervezték az uradalmi juhászat felállítását, ezért ott szántóföldet és rétet tartott fent az uradalom, cserébe egy rét használatát adva a községnek. A tervezett juhászatot illetően, sokrétű kérdésről van szó. Nézzük elsőként a települések contractusaiban megszabott szolgáltatásokat. Az alsó- és felső-gallaiak a 1/4 telkesek 7 és 1/8 telkesek 4 forint censusa mellett egyaránt megváltották készpénzül a robotot is: 7 nap robotért 1/4 telek után 3 forint 50 dénárt, nyolcadtelkesek 1 forint 75 dénárt fizetve. A pénzt negyedévente fizették Tatában, a számvevői hivatalban (officium rationarium).

3 A kisebb királyi haszonvételek közül (regáliák) mészárszék még nem volt a községben, de az uradalom a húskimérést a későbbiekre nézve fenntartotta magának. Szőlőhegyük e falvaknak nem volt, így csak 3 hó kocsmáitatást kaptak egy évben (október-december). A terményekből 1/9-et és 1/10-et adtak, káposztából 1/10-et. A makkoltatásért fizettek az uradalomnak, de felét, mint a határukbéli erdőkben makkoltató idegenek (extraneusok). Tűzifát, bár a kiirtandó földekből is volt elegendő, az uradalom ingyen adott nekik, de csak az erdőmester ("forstmeister") által kijelölt részekből. A contractualista községek alattvalói (subditus) szabadon adhatták-vehették földjeiket, de a vételár minden forintja után 5 dénárt fizettek a domíniumnak ("Erbführgeld", saraspénz a házak adásvétele után is járt.) Az uradalom törekvése a jobbágyszolgáltatások közül a pénzjáradék előtérbe helyezésére e korban teljesen érthető. Az értékesítési viszonyok javulása csak a következő évtizedtől észlelhető, az allodiális (majorsági) gazdálkodásra semmi sem ösztönzi még a földesurat. Továbbá itt kell szólnunk arról is, hogy, bár az 1727. évi vétel kapcsán az összeg, a 343.524 Ft többször is szerepel a szakirodalomban, az uradalom vásárlására felvett kölcsönökről nem esik szó. 50