Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Kisné Cseh Julianna. Régészeti adatok Tatabánya településtörténetéhez

szemmel tarthatták az egész Tatai-árkot, az Által-ér völgyét a dunaalmási dombokig. Ebben az időben középhegységeinket Iombos(tölgy, szil, berkenye)- és fenyőerdők borították. A barlangi élet idején (Riss-Würm interglaciális) az alföldön kb. -2 C volt a januári átlaghőmérséklet. Az itt élők tanúi voltak az időjárás romlásának ( a Würm eljegesedés bekövetkeztének) ami a hidegtűrő növényfajták (fenyők) arányának növekedését hozta magával, majd a hideg, kontinentális éghajlat beköszöntét. Ezek már tundra- és tajgakörülmények voltak. Az állatvilág is az éghajlatnak megfelelően változott. Meghatározó volt a mamut, mellette lovak, orrszarvúak, vaddisznók, szarvasok, bölények és medvék népesítették be a területet. A középhegységekben a barlangi medvének volt meghatározó szerepe. A lehűléssel párhuzamosan a hidegtűrő emlősök, a rén, gyapjas orrszarvú kerültek előtérbe, végül a szubartikus rágcsálók képviselik a jellemző fajokat. Ez volt az a természetföldrajzi környezet, melyben a zsákmányoló, vadászó életmódot folytató ember a Szelim-barlangban megtelepedett. Embertani leletek ugyan nem kerültek elő a megye területéről, de ez a kor a klasszikus ősember, a neandervölgyi (Paleoantropus, Homo neandertális) kora. A 134 m magasan elhelyezkedő barlangban az első próbaásatást Kessler Hubert vezette 1932-ben.

6 A másfél napos kutatómunka eredményeként a neolitikum (csiszolt kőkorszak) korából származó eszközök és kerámiatöredékek kerültek elő a barlang felső szintjéből, az alsó szintből pedig diluviális emlősök maradványai. A barlang kutatását Gaál István folytatta 1934 májusától, a barlang hátsó felében egy E-D irányú kutatóárok megnyitásával.

7 Már a kezdeti eredmények is a barlang többszöri birtokbavételét igazolták, a későbbi korok emberének megtelepedését is. A felső szintből 14 egyén vázrészei kerültek elő, melléklet nélküli, hanyatf ekvő, nyújtott testhelyzetben és különböző korokból származó kerámiatöredékek. Tompa Ferenc meghatározása alapján a kerámiák a neolitikum, rézkor, vaskor időszakából és a XIV-XV. századból származnak. A barlang közepe táján, a jelenkori réteg alsó határán egy hatalmas méretű tűzhely nyoma került elő, amit Gaál István a neolitikum idejére datált.

8 A feltárás során öt réteget különítettek el. A második, a B réteg átlag 1,6 m vastag löszből áll, amit további két szintre tudtak felosztani. A felső szintben nagyobb termetű düuviális emlősfajok és apróbb emlősök; egérfélék, lemming, ürge, hörcsög, menyétfélék és madarak maradványai kerültek elő. A nagyobb emlősök a hidegtűrő fajok közül kerültek ki, pl. az őskaribu, zerge, gyapjas orrszarvú, sarkinyúl. A magdalenien kultúra eszközei kerültek innen napvilágra. Az alsó szint leletanyagai közül hiányoznak az apróbb emlősök maradványai, jellemző az orrszarvú, elefánt, barlangi medve, őskaribu jávorszarvas és ritkább a hiéna. Egy szépen kidolgozott solutrei jellegű lándzsahegy még a hajdan itt éltek öröksége. Az ásatásvezető meghatározása szerint a B réteg képződési időtartama 12-14 000 év, a lösz lerakodása mintegy 20-24 000 évvel ezelőtt kezdődött. A harmadik, a C réteg betöltése 0,2-4,4 m vastagságot elérő barna agyag. Ebből a rétegből került elő a legtöbb ősmaradvány. A B réteg felső szintjéhez hasonlóan itt is a barlangi medve csontanyaga dominál, mellette meghatározó még a barlangi hiéna (emiatt hiénás rétegnek is nevezik ezt a szintet) és a mamut, ősorrszarvú, ősló, őskaribu, ősbölény, barlangi oroszlán, ősjávor, ősfarkas, ősborz, ősróka maradványai kerültek elő. Az ásatás folyamán növényi lelet is a felszínre bukkant, 3,45 m mélyről egy gallytöredék, amit Hollendonner Ferenc 28