Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Kisné Cseh Julianna. Régészeti adatok Tatabánya településtörténetéhez
Régészeti adatok Tatabánya településtöténetéhez Kisné Cseh Julianna A Tatabánya területén folyó régészeti kutatások célja egyrészt a pusztuló lelőhelyek feltérképezése és leletmentése, másrészt a már feltárásra került illetve terepbejárások során megtalált lelőhelyek településtörténeti szempontból történő feldolgozása. E rövid dolgozat nem ad lehetőséget arra, hogy mindazon kultúrák, népek történetével, akik hajdani lakói voltak e területnek, illetve megtelepülésük nyomai napvilágra kerültek, megismertessem az olvasót. 1 Csupán arra vállalkozna tom, hogy néhány olyan régészeti jelenségre, településrészletre hívom fel a figyelmet, melynek lakói meghatározóak voltak a térség történetében. így dolgozatom első részében két, már korábban publikált lelőhely eredményeit foglalom össze, majd a jelenleg is folyó kutatási programunkat és az eddig elért eredményeinket ismertetem. Tatabánya területéről az első ismert régészeti leletek a XVIII. században kerültek elő. 2 A települések, illetve a város kiépítését követően szaporodtak meg a régészeti lelőhelyek és leletek a térségből. A dolgozat témájának kiválasztásában lehetőségem széles skálán mozgott, hiszen a paleolitikumtól (őskőkor) a késő középkorig "folyamatos megtelepedés" 3 figyelhető meg a város különböző területein. Természetesen ez nem véletlenszerű, hanem a térség természetföldrajzi adottságainak köszönhető. A Gerecse és a Vértes vadban gazdag erdőségeivel, védett vagy védhető barlangjaival, a hegyek között elterülő patakokkal, folyókkal szabdalt medence, a jól védhető, mocsarakkal körülvett termékeny területek ideális lakóhelynek bizonyultak. "Nincs még egy olyan, kb. 1000 km 2 nagyságú területe az országnak, mint Komárom megye nyugati fele, ahol az emberiség történetének elejétől folyamatosan éltek emberek. Ez a folyamatosság különösen a legkorábbi időkben geológiai-régészeti léptékű. Egyes telepek között sok ezer, tízezer év is eltelhetett, a folyamat mégis megszakítatlan. Annyiban, amennyiben az ember biológiai fejlődése is az, a 8-10 millió éves elődöktől a homo sapiensig. Folyamatos, mégha voltak is mellékutak, kitérők, zsákutcák, mert mégis itt vagyunk. Megszakítatlan, mert az ember biológiai evolúciójának mindhárom szakasza gazdag, jellegzetes vagy éppen egyedülálló telepekkel van képviselve." 4 Ehhez a területhez - amit északról és keletről a Duna, a Vali víz völgye és a tatai árok, majd pedig az Által-ér völgye határol - tartozik Tatabánya területe is, világhírű alsópaleolit telepe pedig a város szomszédságában, Vértesszőlősön került elő. A középsőpaleolitikum időszakának (100 000-50 000 év) egyik fontos régészeti lelőhelye Tatabánya egyik legszebb kirándulóhelyén, a Szelim-barlangban található. A Gerecse hegység fő tömbje mészkőből és dolomitból épült fel a földtörténeti harmadkorban. Ennek a viszonylag puha kőzetnek köszönhető a hegység számos barlangjának, víznyelőjének a kialakulása, melyek közül a kedvező adottságúakban gyakran, még a történeti korokban is megtelepedett az ember. A Szelim-barlang is ezek közé tartozott. Kedvező fekvése miatt a hajdani lakosok 27