Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Wehner Tibor: Tatabánya és művészete. Negyvenöt év tendenciái

évek szellemiségét árasztó, a Komárom megye a kulturális felemelkedés útján című, 1953-as keltezésű tanulságos kiadványból. Elégedjünk meg most egy rövid reprezentatív részlettel: "Ötéves tervünk végrehajtása során sikeres ütemben pótoljuk a bűnös múlt mulasztásait, a tudomány, a művészet gazdagságát egész népünk közkincsévé tettük. ...Szélesre tárva dolgozó népünk előtt a tudás várának, a művészet csarnokának a múltban lezárt, csak a tőkések aranykulcsával nyitható kapuit. " 3 A képzeletbeli kapuk teljesen hiába tárultak fel: ezt ékesen tanúsítja Tatabánya és művészetének története, példája. A bányászváros és a művészet különállásának, illetve rendkívül felületes kapcsolódásának illusztrálására - a rendelkezésünkre álló igencsak gyér irodalom párhuzamait újra felidézve - nem alkothatjuk meg a "szentendrei művészet", illetve a "vásárhelyi művészet" fogalmának mintájára a "tatabányai művészet" szóösszetételt, holott erre a vágy már korán felébredt. Alig tíz évvel az első tatabányai művészeti kezdeményezések után, 1958-ban Artner Tivadar állapította meg egyik hetilapcikkében: "Annyi lelkesedés, az igaz művészet iránti elhivatottság szavaikban, olyan meggyőző hangon szólnak a tatabányai művészet jövőjéről - nem kevés nehézséget vállaltak, és küzdöttek már érte eddig is -, hogy semmi kétséget nem érzünk az iránt: Tatabányán a magyar képzőművészet góca van születőben."

4 Ehhez a vélekedéshez fűzi kétkedő megállapítását - ám még fenntartva reményét - Győry Csaba a Miniszter Úr ! - Osztályvezető Elvtárs ! című tanulmányában: "Hogy ez a lehetőség reális volt-e, valóban létrejöhetett volna-e egy "tatabányai iskola", az máig vita tárgya."

5 Az 1970-es kétségek napjainkra végképp szertefoszlottak: nem jött létre tatabányai művészeti góc, és nem született meg a tatabányai iskola: az elmúlt negyvenöt évben néhány képző- és iparművész munkássága Tatabánya városának történetéhez kapcsolódott, művek sorával gazdagodott a "bányászat a képzőművészetben: témakör, de a jelenségek jelentőségét nem becsülhetjük túl. Az 1947-ben megszervezett tatabányai Bányász Képzőművészeti Szabadiskola, és az ebből kinövő, ehhez kapcsolódó, e mellett zajló kezdeményezések művészeti mozgást eredményeztek, azonban kimagasló művészeti eredmények, esztétikai értékek létrejötte nélkül. Itt, Tatabányán korábban nem éltek, nem működtek követésre érdemes elődök, itt nem jött, jöhetett létre művészeti atmoszféra, alkotásra inspiráló közeg, nem voltak folytatásra érdemes, folytatásra váró előzmények. JóÜlehet a lemaradás nem olyan nagy, mint képzelnénk: Szentendre művészete is alig száz esztendős múltra tekinthet csak vissza - sőt, a művésztelep-szerveződés a húszas évek második felében zajlott le -, s ugyanígy a századfordulóig nyúlik vissza Hódmezővásárhely mai művészetének előzménye; végső soron csaknem fél évszázad Tatabányának is már megadatott a fejlődéshez. A művészetpártolás vidéki fővárosaivá emelkedett, az elmúlt évtizedekben megizmosodott Pécs és Székesfehérvár, vagy Szombathely létrehozott valamit, fórumot teremtett a modern művészetnek gyűjtemények, kiállítássorozatok, művésztelepek alapítása, gondozása által. Tatabányának ez nem sikerülhetett: itt kimaradt a polgárosodás folyamata, itt nem zajlott le szerves fejlődés, hanem elhamarkodott intézkedésekkel próbáltak pótolni elmaradt állomásokat. Tatabánya művészeti múltjának két rekvizítuma: A Donath Gyula-alkotta Turul-szobor a Bánhida fölötti sziklák ormán, és a Fesztv Árpád által festett Bánhidai csata című olajkép - monumentális, ám nem éppen kiemelkedő jelentőségű, kimagasló művészeti értékű alkotások, amelyeknek történeti megalapozottsága is meglehetősen ingatag.

6 Ezekhez kapcsolódni, ezekéi 176