Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Wehner Tibor: Tatabánya és művészete. Negyvenöt év tendenciái

hagyományteremtő elemeknek tekinteni botorság lenne. E mellett néhány rajztanár itteni működése - így az 1926 és 1942között itt tanító és festő, majd Tatára áttelepülő Dobroszláv Lajos, valamint Görgényi István -, itt rendezett kiállítása kapcsolható a Tatabánya megalakulása előtti, Tatabánya részeit alkotó települések kulturális-művészeti múltjához. Valójában tehát légüres térben próbált hallatlan lendülettel, valami hatalmasat építeni a szabadiskola Luzsicza Lajos, Balázs István, Szlávik Lajos, Görgényi István majd Krajcsirovits Henrik munkásáága, vezetése révén. Kevesen ismerik azt a mozzanatot, amely azt tanúsítja, hogy Tatabánya első szándéka nem szabadiskola létrehozása, hanem szervezettebb, kötöttebb formájú intézmény alapítása, képzőművészeti középiskola volt. 7 A lazább szabdiskolai keretek kevesebb esélyt teremtettek a sikeres tevékenységhez, annyi azonban mindenestre elérhető volt - összhangban a kor káderpolitikájával -, hogy a bányászok köréből indult tehetségek a budapesti Képzőművészeti Főiskolára kerülhettek, ahonnan diplomájuk megszerzése után többen visszatértek Tatabányára, e tájegységre. Nehezen eldönthető - habár biztos, hogy nem emelkedett ki új Munkácsy, vagy Csontváry -, hogy volt-e esély a Sztálin-díjas festőművész, Finogenov jóslatának beteljesedésére: "A kiállítás és a szabadiskola munkája igen tetszett nekem. Minden erővel és eszközzel támogatni kell a munkásoknak ezt a kitűnő mozgalmát. A magyar népből, a munkások köreiből... létrejön az új művészi gárda, amely az új szocialista, realista kultúrát fogja felépíteni és ez fogja eldönteni a szocialista realizmus problémáját." 8 A város, a helyi kulturális vezetés néhány műteremlakás építésével, kiállítási lehetőségek hevenyészett megteremtésével, tárlatvezetésekkel, műteremlátogatásokkal, kampányokkal teljesítettnek ítélhette feladatait, bepótoltnak vélhette lemaradásait, és nyugodtan deklarálhatta: megteremtődött, megteremtette a tatabányai művészetet. Pedig mindez csak a felületi rétegek mozdulása volt. Ezt alátámasztja az is, hogy a Tatabányáról értekező művészeti irodalom zöme helyi keltezésű, az országos figyelem csak néhány, vidéki tudósításkampányba illeszkedő folyóiratcikk közléséig - a Szabad Művészet, majd a Művészet lapjain terjedt. Néhány, az Új Forrás folyóiratban megjelent tanulmány, rengeteg impresszionisztikus hangvételű, propagandaízű helyi napilapcikk, pár tucatnyi katalógusbevezető lehet a téma kutatójának forrása, s egy adattár, a már 1986-ban napvilágot látott, Nász János által összeállított kitűnő adatgyűjtemény.

9 Tatabánya művészetének - illetőleg Tatabányának és művészetének - összefoglaló elemzése, feldolgozása mind a mai napig nem született meg. Természetesen ellentét feszül az összességében nagy terjedelmű helyi dokumentum, visszhang és az országos fogadtatás visszafogottsága között: a helyi értékelések mást jeleznek, mint az országos visszhangtalanság. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy nem véletlen: a modern magyar művészetet feldolgozó, tudományos igényű összefoglalás csupán egyetlen Tatabányáról indult művészt tart számon, és őt is elsősorban budapesti működése miatt. Ez az 1972-es arány az azóta eltelt húsz esztendőben sem változott lényegesen, és talán csak egy-két alkotónak van esélye arra, hogy a szélesebb perspektívából szemlélt kortárs összképben mérlegeljék, értékeljék művészi tevékenységét, illetve csak néhány, innen elszármazott alkotó munkássága kapott szakmai elismerést, vívott ki kiemelt figyelmet. És akkor még nem szemléltük az európai távlatokat, a nemzetközi művészeti vérkeringés szempont jait. Vagyis szomorúan és józanul kell konstatálnunk: csak kismesterek munkálkodását, munkásságát tudhatjuk a szűkebb pátriánkban magunkénak, 177