Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Gyüszi László: Tatabánya az 1956-os forradalomban

előkészítse a választógyűlést, s megfogalmazza a legfontosabb követeléseket. Az ülésteremben 200-250 fő volt, amikor az intézőbizottság bevonult, hogy megvitassák a követeléseket és lebonyolítsák a választást .Kiderült azonban, hogy a jelenlévők többségét nem az üzemi munkástanácsok küldték, - hiszen még csak ekkor alakultak az üzemekben a munkástanácsok - ezért a gyűlést másnapra halasztották. Közben a helyi pártvezetők tudomást szereztek a történtekről, s kapcsolatba kívántak lépni az ideiglenes intézőbizottsággal. A forradalom első napjaiban azok a szektás ortodox funkcionáriusok akik, leginkább kompromittálták magukat, s ezért félniük kellett a tömegek haragjától, elmenekültek Tatabányáról vagy visszahúzódtak, elrejtőztek. Nagy Kálmán megyei elsőtitkár az esztergomi hadosztály parancsnokságától kért védelmet. Több funkcionárius és ávós tiszt ment vele. ( Többek között ez is oka volt a Sötét kapunál tragikusan végződő tüntetésnek.) Az MDP néhány vezetője azonban taktikai okokból részt kívánt venni a forradalmi eseményekben, szerepet vállaltak volna a megalakuló forradalmi szervezetekben. Az országos pártközponttól is ilyen utasításokat kaptak. Ezért kereste fel még október 27-én a forradalmi tanács ideiglenes intézőbizottságát Havasi Ferenc megyei párttitkár és Takács György városi párttitkár vezetésével egy küldöttség. A kérdés az volt, hogy hajlandók-e támogatni a forradalmi tanácsot a forradalom céljainak megvalósításában. Azt ígérték, hogy másnapra a naggyűlésre elkészítik írásban az álláspontjukat. A Népházban rendezett naggyűlésen vita alakult ki a sztrájk kérdéséről. Többen a követelések teljesítéséhez kötötték a munka felvételét, mások arra figyelmeztettek, hogy a sztrájk milyen kárt okozhat. A vita után felolvasták a 16 pontos követelést, amit a jelenlévők elfogadtak, s úgy határoztak, hogy az MTI útján eljuttatják a kormányhoz. Felolvasták a pártbizottságok állásfoglalását is, amelyben kijelentik, hogy elvüeg helyesnek tartják az ideiglenes forradalmi munkás és katonatanács megalakulását és munkájában támogatják. A tömeg közbekiabálással tütakozott a párttal való együttműködés ellen. Később az intézőbizottság is megvitatta a kérdést, s 7:4 arányban elvetették az együttműködést. A sztrájk kérdésében olyan határozatot fogadtak el, hogy amíg a kormány a 16 pontos követelést nem teljesíti, csak az erőmű, a kórház és a középületek üzemeltetéséhez illetve fűtéséhez szükséges szenet termelik ki. Gál István trösztigazgató Czottner Sándor szénbányászati miniszter segítségét kérte, hogy röplapokon szólíthassa fel a tatbányai bányászokat a munka felvételére. Október 29-én és 30-án egy repülőgép szórt röplapokat a város felett. A nemzetőrség mindkét napon letartóztatta az igazgatót, de néhány órás fogvatartás után szabadon engedték. November 1 -jén Gál István eltávozott Tatabányáról. Mik voltak a tatabányai dolgozók követelései ? 1. A szovjet csapatok hagyják el az országot, a Szovjetunióban lévő magyar foglyokat engedjék szabadon! 2. A kormány átalakítása, a szabadságharcosok részére amnesztia. 3. Demokratikus választások. 4. Az ÁVH megszüntetése. 5. A politikai foglyok szabadon bocsátása. 6. A beszolgáltatási kötelezettség igazságos rendezése, a tsz-ek szervezésénél teljes önkéntesség. 137