Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Gyüszi László: Tatabánya az 1956-os forradalomban
7. A Kossuth-címer visszaállítása. 8. Magyar ruhát a magyar honvédségnek. 9. A normarendszer és munkaverseny eltörlése, igazságos bérrendszer. 10. Teljes szólás-, sajtó- és vallásszabadság. 11. Az alacsony nyugdíjak felemelése. 12. Az uránérc és a magyar föld kincseinek Magyarország javára történő felhasználása. 13. Az üzemek személyzeti osztályainak megszűntetése, a káderlapok megsemmisítése. 14. Szabadon választott kötelező nyelvoktatás. 15. A szakszervezetek politikai függetlenítése. 16. Tatabánya pedagógusai követelik az oktató- nevelő munka teljes szabadságát, fizetésük rendezését, lakáskérdéseik megoldását. A16 pont lényegében megegyezik az országszerte megfogalmazott követelésekkel, s még belemagyarázni sem lehet a Horthy-rendszer restaurációjára való törekvést. Ilyen vádak elhangzottak, de ezeket határozottan visszautasították a forradalom vezetői, szervezetei. Horváth Endre, a tatabányai forradalmi tanács elnöke kijelentette, hogy " Magyarországon nemzeti demokratikus forradalom bontakozott ki, a földet és a gyárakat nem adjuk vissza, kapitalista restaurációnak helye nincs " A forradalmi tanács lapja, a Figyelő első számában vezércikket közölt a követelésekről. Ebből idézek: " Nem akarjuk a régi rendszert, a tőkések és a földbirtokosok uralmát..., de nem akarjuk soha többé a sztálini önkényt sem. Nem engedjük, hogy a Rákosi-korszak vezetői visszaüljenek pozícióikba még akkor sem, ha köpönyegüket kifordítva színleg egyetértenek a dolgozók jogos követeléseivel. " A sztrájkkal kapcsolatban pedig megállapítja a cikk írója: * Tudjuk, hogy kétélű ez a fegyver. A munkások is tudják ezt, s bármikor készek munkába állni, ha demokratikus nemzeti kormány alakul, és határozottan hozzákezd a követelések teljesítéséhez. " November első napjaiban megszilárdulni látszott a forradalom helyzete. A munkástanácsok támogatásukról biztosították Nagy Imre kormányát. A semlegesség és a Varsói Szerződésből való kilépés bejelentése egységesen a kormány mellé állította a népet. November 3-án, szombaton Tatabányán is elhatározták,hogy 5-én hétfőn felveszik a munkát.S másnap megindult a szovjet támadás. Tatabányát nem szállták meg a szovjet katonák, csak áthaladtak a városon Budapest felé. Történtek ugyan itt is előkészületek a fegyveres ellenállásra, de a forradalmi tanács jobbnak látta türelemre inteni a lakosságot. Küldöttség tárgyalt Tatán a szovjet parancsnoksággal. ígéretet kaptak arra, hogy ha a lakosság fegyelmezetten viselkedik, nem jönnek be a városba. így sikerült elkerülni a vérontást. A nyugalomra való felhívás után a 16 pontot ismételte a bányászrádió kifejezve azt, hogy a forradalom céljainak megvalósításához továbbra is ragaszkodnak. November 6-án mégis megjelent egy szovjet tank a városban. A Népház előtti magaslaton állt meg, s a szemben levő pártházra irányította a csövét. A pártvezetők jöttek a szovjet parancsnokkal, hogy tárgyaljanak a forradalmi tanáccsal. Abban állapodtak meg, hogy operatív bizottságot alakítanak, amelyben helyet kapnak a párt, a forradalmi tanács, a szakszervezet, a városi tanács és a tröszt képviselői. Az operatív bizottság csak két napig működött, mert a kormány ren138
