Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)
Dr. Molnár László: Mátyás király és a magyar montanisztikum. A kor szakirodalmi forrásai
ilyen későn megtérülő, sokszor bizonytalan kimenetelű munkához. Max Weber kiváló német gazdaságtörténész külön hangsúlyozza az altárók jelentőségét a korai kapitalizmus megszületésében. A bányjog az altáró tulajdonosának természetesen különböző anyagi előnyöket biztosított. Közép-Európában a 14-17. századokban, ha az altáró a telepek alá ért és a bányvizek elvezetésével lehetővé tette azok leművelését, akkor az érdekelt termelők kötelesek voltak az altáró tulajdonosának a kitermelt évi 1/7 részét átengedi. A Kárpát-medencében az első - több bánya vízemelését szolgáló - vágat a Selmecbányái Bieberaltáró volt, melynek kihajtását valószínűleg már a XIV. században elkezdték. Újabb altáró építését a krónikus tőkehiány korlátozta, és a vízemelés minden egyes aknából kézi vitlázással és lójárgánnyal hajtott szivattyúkkal történt. (5. ábra) Mátyás kincstárának vezetői 1475-ben léptek kapcsolatba Thurzó János (1437-1508) lőcsei származású, Krakkóban élő bányavállalkozóval. A korabeli feljegyzések szerint április 24-én szerződést kötöttek vízemelőgépek felállítására a hét Garam-menti bányavárosban. A bányák minden jó eredménnyel működő gép után heti egy magyar forintot fizettek aranyban és a kiszállított érc 1/6 részét adták Thuzó társulatának. A vállalkozás jelentőségét bizonyítja, hogy a szerződést május 15-én maga Mátyás király hagyta jóvá. Felhatalmazta Thuzót, hogy az ország más bányáiban is állítson fel vízemelő gépeket. A király engedélyezte, hogy az építkezéshez szükséges fát ingyen kapják, maguk és bányászaik legyenek felmentve minden adózás alól, a bor és élelmiszer után ne fizessenek illetéket és háború esetén a magyar birodalom védelme alatt álljanak. Sajnos a gépek szerkezetéről, méreteiről és az üzemelési eljárás költségeiről a Mátyás kori forrásokban eddig nem találtak feljegyzést. Azt viszont tudjuk, hogy Thurzó 1478-79-ben megvásárolta a Besztercebánya környéki rézbányákat és Mátyás halála után, 1494-ben szerződést kötött az augsburgi Fugger bankházzal, a korabeli Európa tőkeerős nagyvállalkozójával, a magyarországi rézbányászat fejlesztése céljából. 1 Agricola a könyvében 7 fajta vízemelő szerkezet közül a Selmecbányáit leírta és megrajzolta. A láncon egymástól kb. 1 m-re függesztett bőrlabdák emelték a vizet a facsövekben. Ahol nem volt patak a közelben, ott a szivattyúrendszert lovakkal hajtották. Selmecbányán 670 láb (kb 221 m) mélységből emelték a vizet. Ahol lehetőség volt, ott a szivattyúkat patak vizével hajtották. A vízemelés másik eszköze volt az irányváltós vizikerék, mely láncra függesztett bőrzsákokban emelte a vizet. Agricola a könyvében nagyon kevés kortársát említi név szerint. Thurzó személyét fontosnak tartotta megemlíteni könyve I. fejezetében. 42 (6. ábra) Az 1470 utáni évekből Mátyásnak számos bányászattal összefüggő intézkedését ismerjük. 1470. május 3-án a hét Garam menti bányavárost "örök időkre" felmentette mindennemű adó fizetése alól. 43 Abban az évben csak 73
