Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)

Dr. Horváth István. Mátyás kori építkezés az esztergomi várban (Az esztergomi „Vitéz Palota” régészeti feltárása)

gendő a jelentős építkezés elvégzésére. Ezzel szemben Széchy Dénes hosszú érseksége (25 év) bőséges keretet adhatott rá. Az okot pedig az adhatta, hogy az esztergomi vár épületei erősen megrongálódtak 1440-ben : ekkor ugyanis (miután Széchy megkoronázta a gyermek V. Lászlót), Ulászló megostromolta az esztergomi várat. Az ostrom jelentős károkat okozott a vár épületeiben, nevezetesen a székesegyházban, de még valószínűbb, hogy a Várhegy déli végén álló palotában is . Széchy 1449-ben országos zsinatot hívott össze Esztergomba, s az ott megszavaztatott hatalmas összegből megkezdte a székesegyház újjáépítését, amit 1453-ban újra fel is szentelt . A székesegyház tetőszerkezetének teljes befejezése - kutatóink szerint azonban már Vitéz János idejében történhetett meg, legalábis Bonfini erről tudósít: ... "Szt. Adalbert székesegyházát, hogy tűz el ne pusztíthassa, mázas cseréppel fedette be, s a tetejét menedékesre rakatta, hogy a hó és eső lefollyék róla. Mindkét nyelvű könyvekkel igen gazdag könyvtárat is alapított" ... (E könyvtár helyét pontosan ismerjük: a XVIII. sz. közepén ugyanis jórészt még fennállott, a székesegyház északi oldalán lévő, négyzet alaprajzú alápincézett, egyemeletes épület volt, földszintjének boltozatát egy, a terem közepén álló pillér tartotta.) Magáról a palotáról, és annak óriás terméről még Esztergom török megszállásának éveiben is többen megemlékeznek - elsősorban a császári követségekkel a portára igyekvő utazók. E leírások néha egészen részletezőek, máskor szűkszavúságuk ellenére is fontos ismereteket közölnek az épület részleteiről. Közülük csupán az egyik, számunkra lényeges adatot közlő leírással foglalkozom ezúttal: 1587. február 18-án Reinold von Lubenau járt az esztergomi várban, a következőket jegyezte fel: ..."Először a várba vezettek minket, amely magas hegyen fekszik, és két erős fallal van védve. Egyébként megfelelően és pompásan épített vár volt. Most azonban pusztul minden, s úgy fest, mintha az ellenség tegnap foglalta volna el és kifosztotta volna. Semmit sem építenek föl a törökök, ami egyszer tönkre ment. Valamikor a magyar érsek lakott benne s gyönyörű székháza volt, amiből még sok rész fennmaradt, mint majd látni fogjuk. Mindjárt a legbelsőbb épületbe mentünk. Magas kőlépcsőn mentünk fel, s gyönyörű nagy terembe értünk, amelyben száz asztal is állhatott. Oszlop vagy pillér nem állt benne. Mennyezetét szép faragott és aranyozott rozetták díszítették. Körös-körül a falra festve az összes keresztény császárok és magyar királyok életnagyságú díszes és művészi képei. De a törökök az arcokat bemeszelték úgy, hogy nem lehetett őket felismerni. Minden ajtón az osztrák címer volt kőből, vagy fából kifaragva. A teremből azután egy kápolnába jutottunk. Ez már boltozva volt s a boltozaton sok szentnek és a kereszten függő Krisztusnak festett képe. Körül a falakon a szibillák képei, akik Krisztusról prófétáltak. A kápolna mellett az említett nagy termen keresztül tisztán vörösmárványból készült pompás folyosóra értünk. Ez magából a teremből van kifelé építve, márványoszlopok37