Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)

Ortutay András: Neszmély mezőváros Mátyás kori oklevele

budai vár őrzése címén Buda, Pest városok, a zsidók adójából és máshonnan évente járó összegekből 6840 aranyforinttal adós maradt, ezért a nádornak elzálogosítja Komárom várát és tartozékait, amelyeket eddig a nádor tisztségként birtokolt, azzal, hogy halála esetén a nádor az uradalommal úgy rendelkezhet, ahogy akar. Tartozékai: Komárom, Nezmel oppidumok, Almas, Fisegthw, Zwn, Révkomarom, Wyfalu, Bwk, Vrkee, Tan, Chicho, Megyer, másik Chicho, Isop, Bogya, Zakalus, Ehech, Megyrech, Kezew, Toldwar, Warkezy, Halas, Nezmel, Zwn, Komarom, Tan, Echech, Bana, Asvanhw birtokokon szedni szokott száraz és vízi vámok, Almas, Komarom birtokokon, a Dunán és a Vágón szedni szokott réwámok, vizahalászati jogok a Dunán, Vágón s Sythwa-n, a szőlő és a gabona kilencedével, amik Almás, Nezmel és más birtokon vannak s más jövedelmek . Neszmély neve az országos történelemben is felmerült, 1439-ben itt halt meg Albert király. 1460. augusztus 26-án utasította Pálóczi László országbíró a győri káptalant, hogy Széchy Dénes esztergomi érseket iktassa be zálog jogán Komárom várába és a hozzá tartozó birtokokba. Itt négy mezővárost is említ az oklevél 20 a falvak mellett: Komarom, Zewn, Nezmel és Thany . A birtokot még V. László 1456-ban adta zálogba. Mátyás király 1465-ben visszaváltotta. A Fényes által említett 147l-es átírt oklevelet ma az Országos Levéltár őrzi, magyar fordítása is megjelent nyomtatásban . Az eredeti oklevél az Esztergomi Prímási Levéltár őrizetében van . Prokopp Gyula állapította meg, hogy a nem publikált eredeti oklevél 39x28.5 cm méretű hártyára van írva, erősen rongált, tintája elhalványodott. Az eredeti oklevél a kiadotthoz képest feltünteti az oklevél felső jobb sarkában levő kancelláriai feljegyzést. A másolat az eredeti szöveget összevonta. Feltevése az, hogy a másoló a kancelláriai feljegyzést mellőzte, s maga az oklevél már 1717-ben is feltehetően nehezen volt olvasható. Az eredeti oklevél magyar fordítása a következő: "A király ur rendelkezése Urbán mester jelentése folytán." "Mi Mátyás, Magyarország, Csehország stb. királya, jelen levelünkben tudomásul adjuk mindazoknak, akiket illet, hogy mivel a városok és mezővárosok annál is inkább kedvezményeket érdemelnek, mert - ugy látszik - bennük van az ország dísze és java, illő dolog, hogy azok, akikre tartozik az ország kormányzása, gondjukat viseljék és arra törekedjenek, hogy ha majd megszűnnek a zavargások, a városok lakói gyarapodjanak, nemcsak a saját dicsőségükre, hanem az országnak és saját magunknak hasznára is. Mi tehát kedvezően fogadtuk híveinket, a Neszmély nevű mezővárosban lakó polgároknak és jobbágyoknak (civium et jobagionum nostrorum in oppido Nezmel) érdekében felségünkhöz benyújtott kérelmet, mely szerint - amint mondják - az egy forintnyi taxa (adó) és egyéb szolgáltatások (contributiones) következtében maguk a polgárok és az említett Neszmély mezővárosunk is nem csekély romlásra jutottak. Hogy tehát minél jobban ékeskedhessenek népességgel és lakosokkal, helyesnek és megengedhetőnek 23