Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)
Szaniszló József: Magyary a kultúrpolitika szolgálatában
MAGYARY A KULTÚRPOLITIKA SZOLGÁLATÁBAN SZANISZLÓ JÓZSEF A centenárium többnyire bensőséges rendezvény, mert néhány résztvevője még személyes élmények alapján szólhat annak alanyáról, tárgyáról, más szavakkal arról, akiért a harang szól. Olykor éppen ez a személyes kötődés ad tartalmat mondanivalójuknak, jogosultságot szereplésüknek. Ez a megállapítás adott esetben személyemre vonatkoztatva mindenképpen helytálló, ami biztosan kicsendül a rövidre fogott - a Magyary-életmű egyetlen elemét reflektorfénybe állító - korreferátumból is. Egy évtizeddel ezelőtt, 1977-ben ünnepelte az ELTE Államigazgatásjogi Tanszéke, ennek a rendezvénynek egyik szervezője, fennállásának 200 éves évfordulóját. Két évszázados történelmét erre az ünnepélyes évfordulóra feltáró három kötetes munkám egy teljes kötetét - a legterjedelmesebbet - Magyary Zoltán munkássága ismertetésének szentelem. Nem véletlenül Magyary Zoltán és az általa létrehozott tudományos műhely: a Magyary-iskola ugyanis - mint ahogyan azt egyik marxista értékelője: Szemmel Lajos pécsi professzor találóan megállapította - többet tett a közigazgatástudományért, maradandóbbat alkotott annak területén, mint Magyaryt megelőzően 150 év alatt 16 tanszéki elődje és ezt a tudományt más egyetemeinken és főiskoláinkon akadémiákon képviselő tudósok együttesen. Aláhúzza és mintegy a jövőbe vetíti Szamel summás értékelését az egykori Magyary-tanszéken ma működő másik marxista professzor: Madarász Tibor, aki a Komárom Megyei Környezet- és Természetvédelmi Társulás jubileumára írt veretes - a közeljövőben publikálásra kerülő - tanulmányában akként fogalmaz, hogy „Magyary Zoltánt mind a mai napig a magyar államigazgatástudomány legnagyobb hatású alakjaként tarthatjuk számon. Tudományos teljesítményének értéke az idők múlásával nem csökken, sőt napjainkban az életműve iránti érdeklődés is még csak növekszik. A kötet Magyary Zoltán tatai, illetőleg Komárom megyei munkástevékenysége igen részletes ismertetésével zártam. Megemlékeztem azonban e kötetben a helybeli köztisztviselőkről is, akik ezt a munkásságot annak idején nemcsak lehetővé tették, hanem határozottan támogatták is, közülük is kiemelten Reviczky Istvánról, a Tatai járás akkori főszolgabírójáról, illetőleg Komárom vármegye alispánjáról, akit ez utóbbi minőségben már szolgálati főnökként is tisztelhettem. Az ő közreműködése nélkül ugyanis nem születhetett volna meg az egykori tatai mintajárás, illetőleg rövidre rá a szociális vármegye, ahogyan Komárom megyét annak idején emlegették. Csak közbevetőleg jegyzem meg, de annál nagyobb hangsúllyal, hogy a tudománynak és gyakorlatnak az ilyenfajta gyümölcsöző együttműködése három évtizeddel később megismétlődött, amikor Berényi Sándor professzor Magyary, időrendben második tanszéki utóda - és dr. Nagy Sándor, Tata város vb. titkára, illetőleg dr. Varga Gyula, Tata akkori tanácselnöke - ma Ko24
