Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)
Szaniszló József: Magyary a kultúrpolitika szolgálatában
marom megye tanácselnöke - a Magyarytól, Reviczkytől kitaposott ösvényen haladva fejlesztették tovább az elmélet és gyakorlat kapcsolatát, aminek végül az lett az eredménye, hogy a tatai medencét ma „magyar közigazgatási modellként" is szokás emlegetni. A tanszéktörténeti kötet utolsó sorai eredeti kéziratomban komoly szemrehányást tartalmaztak Tatával szemben felhánytorgatván, hogy mind ez ideig, azaz 1977-ig mit sem tett talán egyik legnagyobb fia emlékének ápolása érdekében az a Tata, amelyik legtöbbet Magyary Zoltánnak köszönhet egykori városi rangja visszaszerzése és ígéretes városi jövője megalapozása tekintetében. A nyomdába adás előtt azonban kihúztam a kéziratból a szemrehányó sorokat. Ez volt könnyen számba vehető értelmes tetteimnek az egyike. Ha ugyanis ezt nem teszem, most szégyenkezve állhatnék Tata város sok elemből összeállt, de azt az egységes szándékot dokumentáló képviselete előtt, hogy születésének 100 éves évfordulója alkalmából méltóan tisztelegjen a várost és az egykori járást, majd az egész megyét a közigazgatási ismeretlenség homályából kiemelő, a tatai medencéből közigazgatási modellt formáló - pontosabban annak körvonalait kifaragó - Magyary Zoltán és tevékenysége előtt. A még élő Magyary-tanítványok közül nyilván nem az egyetlen vagyok, aki Tatának ezt az immár valóra vált szándékát igen nagyra értékeli és meghajtja fejét a tetté vált akarat előtt. Sajnos kevesen élünk már, akik oly szerencsések vagyunk, hogy Magyary Zoltán tanítványainak és munkatársainak vallhatjuk magunkat, akiknek ekként megadatott, hogy személyes kapcsolatok formálta benyomások alapján tekinthetnek néhai professzorukra, mondhatnak véleményt a tudósról, az emberről, a főnökről, tiszta szándékairól, mocsoktalan múltjáról, a magyarság sorsának jobbítása érdekében vívott küzdelmeiről, nagyívű pályafutásáról. Nem így ennek a centenáriumnak tatai rendezői, a Magyary-életmű, a Magyary-arckép bronzba álmodói. Ók nem rendelkeznek már professzorunkat illető személyes tapasztalatokkal, nem állnak energiát, cselekvési készséget, céltudatosságot, meg nem alkuvást sugárzó egyéniségének személyes varázsa alatt, s amit tudnak városunk nagy szülöttéről, nemzeti és helyi értékeket maradandósággal képviselő szellemi és tárgyi alkotásairól, ezt az ismeretanyagot hangyaszorgalommal, irigylésre méltó kitartással személyes kapcsolatoktól elvonatkoztatva - kizárólag nemes értelmű lokálpatriotizmustól fűtve - maguk gyűjtötték össze. Eljárásuk, kitartásuk, tettük méltó a Magyarytól megálmodott - települési modellnek is szánt - Tata városához, a város ügyeinek mai intézőihez. Eléggé köztudott, legalábbis szűkebb szakmai körökben, hogy Magyary olyan közigazgatásért harcolt, amelyik nem adósa az embernek. Nem rajta múlt, hogy ennek megvalósítása nem sikerült. Viszont az már Tatán múlott, hogy Magyaryval szemben fennállott adósságát lerója. Én magam részéről úgy ítélem meg, hogy a mai nappal ez az adósság teljes egészében törlesztést 25
