Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)
Szaniszló József: Magyary a kultúrpolitika szolgálatában
nyert. Elismerés illesse mindazokat, akik ezen fáradoztak. Tata ezzel nemcsak Magyaryt, hanem önmagát is megtisztelte. Tata a centenárium megrendezésével - amelybe a Magyaryt már csak a történelmi tények erejénél fogva magáénak valló ELTE Államigazgatásjogi Tanszéke is bekapcsolódott - az itt elhangzott előadások, korreferátumok szándékolt megjelentetésével, nem utolsósorban azonban a Magyary emlékmű felállításával városa szülöttének, a várost és környékét közigazgatási modellé formáló, a közigazgatástudomány nemzetközi hírű művelőjének: a tudósnak állított maradandó emléket. Engedtessék meg nekem, hogy ennek az elmlékműnek a talapzatára én is elhelyezzek egy kizárólag személyes emlékekből fűzött árvalányhaj koszorút. Ezt a koszorút nem a tanítvány hozza. Az ui. már lerótta háláját. Az utolsó másfél évtizedben napvilágot látott - mestere szellemi és tárgyi hagyatékát feltáró, rendező - publikációval, szűkebb körökben közkézen forgó kézirataival, itt- ott elhangzott előadásaival, felszólalásaival, szélesre tárta az utat további tudományos búvárkodások előtt arra illetékesek számára olyan mértékben, amilyenben az a tudományos élet perifériáján tevékenykedő egyszerű közkatonának lehetőségében állott. Itt már egészen másról van szó. Jelképesen az emlékmű talapzatára kerülő csokor a nagykőrösi tanyavilág egyik mezítlábas zsellérgyerekének - sok más mezítlábas társa nevében is történő főhajtása. Tisztelgés, méghozzá a tanyasi gyerekek megkésett tisztelgése és hálájuk kifejezése az akkor még számukra ismeretlen jótevőjük, egyben a magyar kultúrpolitika eddig elég méltatlanul homályban hagyott névtelen hőse, szürke eminenciása: Magyary Zoltán előtt. Olyasféle gesztus ez, mint a kalaplevétel az ismeretlen katona emlékműve előtt. Tizennégy évre korlátozódó egyetemi tanárkodása előtt ugyanis Magyary 20 esztendőn át - 1910-1930 között - az akkori vallás és közoktatásügyi minisztériumban tevékenykedett. E hosszú idő alatt a tárca minden szakmai ügyosztályán dolgozott, az első 10 évben beosztottként, a másodikban ügyosztály- vagy főosztályvezetőként. Ebből következően az első tíz évben az akkori magyar kultúrpolitika-tudománypolitika egész területéről hangyaszorgalommal összegyűjtött óriási ismeretanyagot alkalma volt a második évtizedben különféle vezető beosztásokban hasznosan gyümölcsöztetnie. Ennek a második tíz évnek - az 1920-1930 közé eső éveknek - kultúrpolitikáját dr. KLEBELSBERG Kunó, akkori kultuszminiszter nevével szokás fémjelezni, mert csak kevesen tudják, hogy annak kigondolása, koncepcióvá formálása, kivitelezése tekintélyes részben - nem mindenbeni - e kultúrpolitika szürke eminenciásának, a nagyhírű kultuszminiszter árnyékában tevékenykedő Magyary Zoltánnak a nevéhez fűződik. 26
