Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)
dr. Kiss István. Magyary Zoltán tatai tevékenyésge
hogy a falukutatók csak egy-egy faluval és azzal is a közigazgatás nélkül foglalkoznak. Szerinte pedig a magyar problémák széles körű feltárásához nem elegendő egy-egy falu, hanem legalább egy kisváros által összefogott, több faluból álló tájegység, vagyis egy járás egészének és összes községeinek az ottani közigazgatással együtt történő vizsgálatára van szükség. A Tatai járás kiválasztásában feltétlenül szerepet játszottak annak változatos természeti-, gazdasági- és településföldrajzi adottságai is. Volt itt jól és rosszul kezelt nagybirtok, bányavidék, gazdag és szegény falu, változatos demográfiai összetétel stb. Ezért itt a közigazgatással szembeni kihívások úgyszólván mindegyike tanulmányozható volt. Mindehhez járult a Budapesthez való viszonylagos közelség mellett még az is, hogy a közigazgatás helyi vezetőiben, elsősorban REVICZKY István főszolgabíróban a célkitűzéseit megértő, vele együttműködni kész partnerre talált. Nem kizárt az sem, hogy - tekintettel a tatai választókerületre - politikai ambíciók is vezették. Bár korántsem volt politikus alkat, különösen nem a szó napi - és pártpolitikai értelmében véve. Már csak azért sem, mert szeretett a hatalmasok „tyúkszemére" lépni. Egyébként egyetlen pártnak sem volt a tagja és így csak pártoktól független jelöltként léphetett volna fel. Nem tudom pontosítani, hogy mikor határozta el magát arra, hogy a közigazgatás fejlesztésének új útját a tatai medencében kezdje el és járja végig haláláig. Lehet, hogy már 1933-ban, amikor támogatta a Csongrád megyei város közigazgatásáról készítendő ténymegállapító tanulmányom gondolatát. Ez tekinthető ui. a tatai vizsgálatok próbamunkájának. Lehet azonban az is, hogy csak később. Annyi azonban bizonyos, hogy a tatai tevékenységét, a tatai Piarista Öregdiákok Budapesti Szövetségének az életrehívásával 1934ben kezdte meg. Mégpedig nem a Tatai Piarista Gimnázium volt növendékeként, hanem azon az alapon, hogy tatai születésű és a budapesti piaristáknál érettségizvén, egyben piarista diák is volt. A Diákszövetség céljául tűzte ki-a tatai gimnázium erre alkalmas növendékeinek budapesti kollégiumi elhelyezése mellett -, hogy annak tagjai a helyi problémák megoldásában szakértelmükkel és kapcsolataikkal szülőföldjük segítségére legyenek A szövetség elnökeként olyan kezdeményezésekre is módja nyílott, amelyekre más minőségben jogcímet kellett volna keresnie. A Diákszövetség eredményei között viszont nemigen akadt olyan dolog, amely nem az ő elhatározása és nemegyszer jelentős anyagi áldozatvállalása árán valósult volna meg. A Szövetség - egy évi csendes előkészítő munka után - Magyary Zoltán beszédével, 1935. június 9-én lépett a gimnázium záróünnepélyén Tata nyilvánossága elé. Minden bizonnyal azért, mert ekkor már eredményként lehetett hivatkozni a Tatai Diákszoba megnyitására és működésére, helytörténeti tanulmányok megíratásának az elindítására, valamint - a városrendezés és városfejlesztés kiindulópontjaként - Tata és Töváros 1:5000 léptékű térképének elkészíttetésére. 17