Payer Gábor szerk.: Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. (Tudományos Füzetek 4. Tata, 1988)

Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)

dén vezetett külső várfaltól, nagyjából zárt négyszög alakul ki, két oldalán kiugró épületrésszel. A főtengelyt ferdén metsző nyugati külső várfal eltérő iránya nem zavarja a beépített terület együttesét, mely szabályos, elnyújtott görögkereszt alaprajzú belső udvart zár körül. Csak a főépület erkélyes rizalitjának konvex térbeáramlása és a várkapu környékének erősen konkáv hajlású térsége, valamint az összekötő korridorok ívelései szakítják meg az épület homlokzatok egyenes alapvonalát. Bármennyire is igyekezett Felmer a hasznossági és kényelmi igényeket kielégítő szempontokat egy összefüggő zárt épületegységbe tömöríteni, az eredeti kialakításukban megtartott várfalak és különböző sarokbástya formációk szabálytalan elhelyezése miatt a kényszermegoldás mégsem volt szerencsés. Fellner hamarosan elkészíti az alternatív negyedik, vagyis végleges tervet. Lényeges változtatás nem történt, mert a vár falához tapadó jelentéktelen gazdasági épületcsoportok kivételével, megmaradtak a régi várfalak és bástyák, a főépület s a korridorral csatlakozó szárnyépületek. Ellenben gazdagodást jelent a várterület, a várárok és környezetének pompás kialakítása. Az adottságok szükségszerű átvétele, a régi várnak mint műemléknek az értékelése és felhasználása, továbbá a kínálkozó természet és kertművészet bevonása, biztosítják a terv művészi egységét. Mintaszerű a múlt hagyományaival egybeforrt architektúra megjelenítése, kiemelése és elrendezése. E negyedik tervben már a homlokzatok teljes kialakítását is látjuk. Tekintetbe véve a terep lejtését, a homlokzatok megoldásai nem azonosak. Mélyebben fekvő udvari homlokzatának két ablaksoros földszintje, szuterén jellegű helyiségek közbeiktatásával, egy szinttel magasabb. Első emeletét enyhe kiülésű csonka párkány választja el a kétrészes földszinttől, második emeletén pedig födém magasságban szalagszerű, egyszerű övpárkány húzódik. Pavilonszerűen kialakított középrizalitja a lekerekített sarkok egy-egy nyílástengelyével tovább szélesedik. A toszkán oszloprendes, erkélyes kocsibehajtóval is hangsúlyozott, erőteljes rizalit tömegét a megnövekedett arányú nyílások lazítják. Fugázott földszintjének kosáríves, befelé hornyolt, magas közép nyílásai közvetlenül az előcsarnok nélküli lépcsőtérbe vezetnek, melyet a lekerekített sarkok kőrácsos mellvéddel díszes és a bejáratokkal megegyező ablak nyílásai világítanak meg. Felső emeleteinek nagyobb méretű, díszesebb ablakait, az emeleteket összefűző ión pilaszterek fogják közre. A homloksíkban tartott falfelületét — szakítva az eléggé elterjedt nyugtalan, tört vonalú kastély oromzatoktól — egyenes vonalú timpanon fogja össze, benne a griff éktől tartott Eszterházy címerrel. A rizalit teljes szélességét allegorikus szoborcsoportokkal díszes attika zárja le, középen magasba lendülő, szegmensíves oromzattal, benne óralappal. E díszítő elemek mögött pavilonszerű megoldással súlyos manzárd szerkezetű fedélszék emelkedik a nyeregtető fölé, de nem hegyes végződéssel, hanem lapostetővel, melyet nyugati példák hatására rokokó vasráccsal övezett kilátó (belvedere) koronáz. Szárnyainak emeleti homlokzatán csak a tengelyben kialakított keskeny rizalitot határolják nagy pilaszterek, míg a sarkokat egyszerű lizéniák szegélyezik. Itt jelentkezik először a vízszintesen fugázott épület sarkok mellé helyezett, s annak vibráló hatását feloldó éles vonalú lizénia, mely a lábazati részben szelíd ívhajlássál, mint ráboruló felső falréteg ta30