Payer Gábor szerk.: Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. (Tudományos Füzetek 4. Tata, 1988)

Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)

szetett lépcsőtér. Központi gondolat e tervben, azzal a látszattal, mintha e gazdag lépcsőzet megvalósításáért kellene a kastélyt felépíteni. A móri kastély csaknem azonos alaprajzi elrendezésében kialakított íveskarú lépcsőzete után meglepő gazdagsággal és térélménnyel bontakozik ki a tatai kastély tervezett lépcsőtere. Térképzése eltérő minden eddigi magyarországi lépcsőrendszertől. A jól megvilágított előtérből két oldalra indított háromkarú díszlépcső összetalálkozásának szintmagasságában a lépcsőtér hosszirányban kitágul, s a tengelyben egyeneskarú lépcső vezet tovább az első emeletre. Innen már egymástól izoláltan, de még a rendszerhez tartozó visszaforduló kétkarú lépcsőzet vezet a felső emeletre. A kastély előtti kőrácsos mellvéddel határolt udvart és magasabb szinteket elválasztó teraszok falát lépcsős feljáratok, szimmetrikusan elhelyezett kisebb-nagyobb fülkés vízmedencék, szökőkutak teszik változatossá. Trapéz alakú alapterületén a szabályos elrendezés, a szigorú szimmetria érvényesül, melyet azzal is hangsúlyozni kíván Fellner, hogy az egykor híres vízi vár hegyesszögben kinyúló Kecske bástyáját a kerek rondellához hasonlóan, azonos méretekkel ugyancsak kör alakúra alakítja át. A harcos múlt és a békés jelen egymás melletti kontrasztjában megjelenő, kései barokk, rokokó ízlésű kastély már az ébredő romantika hangulatát lopja be a tervezetbe. Az együttes a francia Loire-völgyi, hatalmas külső donjonokkal körülvett, virágzó reneszánsz várkastélyokra emlékeztet, összhatásában jelentkező romantikus vonásával is már az optikai látszatra törekvő barokk építészet, kábító pátoszától való eltávolodást jelzi. A kétszintet feltüntető alaprajzban megadott második tervben az épület tömege zártabb, egységesebb azáltal, hogy elmarad a tó felé forduló homlokzat hangsúlyozott középrizalitja, s egy axis mélységre rövidülnek a kiszélesedő szárnyak, melyeket hosszú, erkélyes oszlopsor fog össze. Ezzel szemben megnyúlnak az udvari szárnyak, s erőteljesebbé válik az öt tengelyre kiszélesedő, lekerekített sarkú középrizalit, megadva az alaprajzi elrendezés határozott cour d'honneur jelleggel. Széles oldalhomlokzatainak már önálló életük van; enyhe kiülésű rizalitok tagolják. Belső elrendezése ugyancsak nagyobb változtatásokat mutat. Meglepő a főtengelyre fűzött reprezentációs terek nagy átalakulása. A meghagyott oszlopos, erkélyes kocsifelhajtóból három ajtó nyílik a harántfekvésű, lekerekített sarkú négyszögű lépcsőtérbe, melyben a tengelytől két oldalra irányított lépcsőzet vezet a teljes szélességre kiterjedő félemelet magasságú teraszra. Innen három nyílás vezet át egy valamivel keskenyebb, négyzetes térbe, a Sala terrenába. A megváltozott alaprajz is mutatja, hogy itt a móri kastélynak s az előző tervnek pompázóbb változata van kialakulóban. Az alapgondolat elfogadása és meghagyása után — valószínűleg Balogh buzdítására — Fellner tovább érleli tervét. Fő törekvése, a vár területét jobban kihasználó melléképületek bevonásával megfelelő összhangot teremteni a kastély környezetével. Az előző tervvel teljesen megegyező főépület udvari szárnyainak sarkától, az eredetiben meghagyott erődítés faláig terjedő emeletes és földszintes épületek csatlakoznak, lépcsőzetesen csökkentett magassággal, E harmadik terv lényegében zárt alaprajzú épületkomplexum, hasonló a cseklészi kastélyhoz. A szimmetrikusan elrendezett ívelt alaprajzú korridorok fűzik egységbe a melléképületeket egymáshoz, ahogyan ezt már Móron is alkalmazta. Ha eltekintünk a fer29