Payer Gábor szerk.: Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. (Tudományos Füzetek 4. Tata, 1988)
Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)
zonnal felhívja Fellnert, lengyelországi kastélyának felépítésére. A bécsi siker hallatára Eszterházy Károly figyelme és érdeklődése is most mindjobban az ismeretlen tatai építőmester felé fordul. 1763. február 12-én szinte féltő gondoskodással, de ugyanakkor titkolt örömmel és reménységgel írja Baloghnak, hogy „Kegyelmednek lehet külön öröme nevelésében, mivel a Tatai Baumeistert már Lengyelországba el viszik, tsak magát meg ne rontsa a sok utazásban, munkában. Szívesen itt látom meg térésében és talán közelebb esik is neki erre (Eger felé) vissza menni." Bennünket talán nem is annyira az őszinte lelkesedés és a Fellnerért meginduló versengés ténye lep meg, mint inkább a levél azon sora, melyben Eszterházy Károly elismeri Balogh fáradozását, tanító jellegű, irányító, tanácsadói tevékenységének Fellner tehetségében megnyilatkozó eredményét. Itt természetesen nem szabad valami építészetelméleti és szakmai-gyakorlati oktatásra gondolni, s még kevésbé olyan kapcsolatra, mint amilyen mester és tanítványa között keletkezhet. Balogh nevelői szerepe éppen ezáltal kap nagyobb hangsúlyt, hogy mint tapasztalatokban gazdag, nagyműveltségű és művészeti kérdésekben is járatos magyar kisnemes a maga jóindulatú pártfogásával, baráti s csaknem atyai gondoskodásával és szeretetével irányította az egykori monarchia területéről jött ifjú Fellnert. Rávezette őt a hazai viszonyok megértéséhez, a hazai ízlés, igények, tradíciók és építészeti felfogás felismeréséhez. Felelősségteljes bizalmi állásában Balogh ezt a segítő, nevelő feladatát mindenkor csendes kritikája vial, megjegyzéseivel s a magyarság jövője felé tekintő, haladó szellemű kisnemesi társadalmának szemszögéből végezte, önálló nézeteiben s javaslataiban a feledésbe ment hagyományok tisztelete érződik. A múlt és a folyó építkezések iránti érdeklődésből következik, hogy az önmagában kialakított építészeti véleményeit már előző építészeti megbeszéléseiben, Mikovinyvel, Martinellivel és Paccassival szemben folytatott tárgyalásaiban is érvényesíteni tudta. A katolikus restauráció korszelleméből fakadó és főúri köröktől beleplántált protestánsok elleni szigorú intézkedéseitől eltekintve, Balogh mindenkor a racionalista életforma követésére törekedett. Világszemléletének is ez adja az alapját. S ha a Fellner által tervezett főúri kastély képe még a barokk architektúra pompázó megjelenésével köti le érdeklődését, amit ő maga is költségesnek tart, de az elrendezés, a környező természet és az épület hangulatos, egységes összeforrása határtalan lelkesedést vált ki természetszerető lelkületéből. Fellner esztétikai-művészeti fejlődésének és alkotó tevékenységének megítéléséhez, valamint alkalmazkodásának s a hazai építészet új fordulatot jelentő alakulásának megértéséhez, immár mint el nem hanyagolható tényezővel számolnunk kell az építtető, megbízó vagy mecénás közvetlen ható ízlésével, befolyásával is. Nem egyedüli példa, hogy az építtetők, a megrendelők saját elgondolásukkal, kívánságaikkal, programadásukkal befolyásolják a terv megszületését. De túlzott Ioyalitásra és megalázottságra vezethetők vissza mindazon szájhagyományok és feljegyzések, melyek különösen az uralkodók, a fejedelmek és a főurak személyével hozzák kapcsolatba egy-egy terv elkészítését. A megrendelő részéről felmerülő kívánságok csakis az építész térszemlélete alapján, fantáziájának erejével, az elrendezés és szerkezeti problémák megoldásával és rendelkezésre álló