Horváth István – Vukov Konstantin: Horváth István – Vukov Konstantin: Vitéz János esztergomi palotája. (Újabb kutatások az esztergomi várban) (Tudományos Füzetek 2-3. (összevont szám) Tata, 1986)
A Vitéz-terem belső képe hasonló megjelenésű lehetett mint a Nancy-i hercegi palota kb. 50 évvel később létesített nagyterméé. Nancyban ez az emlék nincs már meg, a palota Stanislas idején a XVIII. század végén átépült, szerencsére képe Jaques Callott egyik metszetén ránk maradt. (54) (27. kép) A XIV— XV. századi Európa széles körben alkalmazta az íves, donga hatású fafédeseket. A donga felületet fával (deszkával) borították. Gyakran a fa natúr megjelenése érvényesült, időnként festették pld. (csillagos ég motívummal), de itáliai hatásra kazettákra osztva, rozetták elhelyezésével díszítették. (55) Az enteriőr donga formája térhatását szerkezetileg többféle módon is elérhették. A Poitiers-i kastély nagytermének mennyezetét látszó fedélszék képezi, könyökmerevítéseivel tudatos térlezárását alkotva (XIV. sz.). Hasonló eljárással találkozunk a lübecki Heilig-Geist Hospitalban. A hágai városháza nagytermét ívelt könyökmerevítőkkel ellátott látszó tető fedi, s a sűrű fedélszékállások optikailag dongaboltozat hatását keltik. Ez az „áldonga" él a XVI. században is (Mittelzell, Wimbotsham). (56) Az eddig felsorolt szerkesztésben a fedélszék — tulajdonképpen a szaruzat — a tartó szerepet vállaló szerkezet s az íves hatást kiváltó könyökfák csupán másodlagos elemek. Lehet azonban az ívelt formát kiadó szerkezet maga a főtartó. Nagy fesztávok esetén háromcsuklós ívtartó erőjátékú szerkezetről van szó, ahol jelentékeny vízszintes erő is ébred (ezért jellemző a vonórúd megjelenése a térben). Mindkét említett szerkezeti megoldást szinte párhuzamosan alkalmazták, nem mondható egyiknek sem időbeli elsődlegessége, holott a második szerkezet bravúrosabb, fejlettebb technológia] ú. A háromcsuklós, íves fatartókból alkotott dongafedés a szerzetesi építkezésekben terjed el legkorábban, azután egyéb egyházi épületeken, ispotályokon. (57) Érdemes megfigyelést tenni a főtartók falra ültetéséről. A termek belső koszorúpárkánya fölé a falegyenre ültetésen kívül ismerünk olyan eljárásokat, ahol minden egyes főtartó egy-egy címerpajzsos (Padova), vagy állatfejes (Viczena) kőkonzollal díszített kőelemre ül. (28. kép) Ellentétben a sík födémekkel, itt a konzol kis kiugrású. Ezzel a kőelemes eljárással a szintbehelyezés és a terhelés elosztása előnyösen megoldható. (58) A fedésmód nagyszabásúvá akkor válik, amikor középületek, főként városházák gyűléstermeit borítja.S e szerkezet diadalmenetének nevezhetjük a kastélyok, paloták nagytermeiben való megjelenését, így válik a pompa és reprezentáció egyik kifejező eszközévé, így jut Budára a „Friss" palotába, majd Esztergomba, Visegrádra (Oláh Miklós szerint) és talán BudaNyékre. (59) 27
