Horváth István – Vukov Konstantin: Horváth István – Vukov Konstantin: Vitéz János esztergomi palotája. (Újabb kutatások az esztergomi várban) (Tudományos Füzetek 2-3. (összevont szám) Tata, 1986)
lentős új adatokat, maradványokat tártak fel. E munka során kezdett kibontakozni az államalapítás-kori királyi székhely épületegyüttese a későbbi korok rétegződései alól. (3) (2. kép) Közben, 1966—67. telén megkezdődött az un. Kaszárnya-épület kiürítése (eddig lakások voltak benne) és részleges műemléki-régészeti megkutatása. E munka során, amelyet az OMF támogatásával végeztünk, bebizonyosodott, hogy a Mária Terézia építkezésének hitt épület jelentős középkori épületmaradványok felhasználásával alakult ki: az udvar felé az emeleti falai középkoriak, dunai homlokzatának pedig földszinti része középkori. A XVII— XVIII. században épült belső falait ekkor elbontottuk. Ezekből jelentős középkori kőfaragványok kerültek elő. 1970—74. között kisebb-nagyobb megszakításokkal végzett falkutatások során az emelet K-i homlokzatán öt nagy gótikus ablakfülke részleteit bontottuk ki, ill. a Ny-i földszinti falon hat gótikus résablak maradványát találtuk meg. Közben 1972-ben országos tervpályázatot írtak ki az új Vármúzeum kialakítására. Ennek eredményeként egyrészt a kutatások ismét abbamaradtak, ill. a feltárások eredményeit és a régészeti-műemléki szempontokat figyelmen kívül hagyó tervek készültek a királyi palota környezetének (palota-udvar, a Kaszárnya-épület és Ny-i előtere, az un. „Román kőtár"' — a várkápolna É-i oldalán) beépítésére. A hatóságilag jóváhagyott tervek alapján az építkezés I. üteme (a Román kőtár területén kialakítandó modern iroda-épület) 1979 őszén indult volna be. Ekkor azonban az MTA Középkori Szakbizottsága, valamint az Ásatási Bizottság — a Dunakanyar Intéző Bizottság felhívására — felülvizsgálta a terveket, és az I. ütem területén ásatást rendelt el, mivel az korábban még nem volt megkutatva. Ezzel egyidejűleg elrendelték — a tervezés érdekében — a kaszárnya további kutatását is. A tervezett irodaház helyének kutatása során az Árpád-kori királyi palota K-i védőfalának jelentős maradványai kerültek elő egy 8x8 m alapterületű, négyzet alaprajzú toronnyal, amelynek felmenő fala az ÉNY-i sarkon 4 m magasságban fennáll (3. kép 6. sz.). (Megjegyzendő, hogy ennek helyére épült volna a tervezett új épület kazánháza!) E külső védőfalon belül a kora Árpád-kori palotaudvar keleti falvonulatát, ill. a palotaudvarra bevezető kaputoronynak részletét is megtaláltuk. Ezek az újonnan előkerült falmaradványok bebizonyították azt a feltételezést, amely szerint a királyi palotát a XI— XII. században a váron belüli külön erődítményként alakították ki. Az említett területen néhány helyen a római szintek alá is le tudtunk hatolni: a tervezett épület D-i végénél egy IV. századi, és egy II. századi római kőfalat is találtunk (utóbbira a XIV. századi palotaszárny falát építették rá). A két római fal között egy kelta ház részlete került elő gazdag 9
