Horváth István – Vukov Konstantin: Horváth István – Vukov Konstantin: Vitéz János esztergomi palotája. (Újabb kutatások az esztergomi várban) (Tudományos Füzetek 2-3. (összevont szám) Tata, 1986)
későkelta (LT—D) kerámia-leletanyaggal, s az ezt átvágó Árpád-kori fal alapozás-árkában egy kelta bronzpénzt s találtunk. A kelta ház alatt, a termés-sziklán jelentős vastagságú koravaskori (Ha—AB) településréteg helyezkedett el. Az Árpád-kori torony melletti kutató árokban még jobb keresztmetszetét kaptuk a Várhegy települési rétegeinek: itt az 1930-as években már a XV— XVI. századi rétegekig kitermelték a földet. Innét számítva — egy rövid szakaszon 7 m mélységig haladtunk két Árpád-kori fai között, és a XV. századtól a középső bronzkorig jutottunk le időben. A még mélyebben fekvő, korábbi települési rétegekbe az árok szűk volta miatt már nem tudtunk lehatolni. E korábbi rétegek közvetett bizonyítékát viszont megtaláltuk: az Árpád-kori fal alapozás-árkának kevert földjéből ugyanis egy szép kovakő-penge, a Várhegy első őskőkori (paleolit) lelete került elő. — Az árokkal egyébként átvágtunk egy kelta sáncot (a várhegyi kelta oppidum erődítménye?), amelyet később egy korarómai fallal erősítettek meg, annak K-i oldalán. Ez utóbbi talán a római castrum (Solva) erődfalának első ismert maradványa! A „KASZÁRNYA-ÉPÜLET" RÉGÉSZETI ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETI KUTATÁSA (1966—1985) A következőkben vázlatosan ismertetjük a feltárások menetét, bemutatva, hogy az apránként előkerülő újabb adatok értelmezése során miként bontakozott ki előttünk lépésről lépésre az elpusztult palota képe: Az 1966—67, 1973—74, ül. az 1980—85-ben folytatott kutatásaink több szempontból jelentősen módosították az épületegyüttesről korábban volt ismereteinket. A korábbi adatokat mutatja Nagy Emese 1971. évi közleménye alapján a 2. sz. kép. Eszerint a kaszárnya Ny-i fala — a kis román palotával együtt — XII. századi, a K-i fal és a Ny-i, csatlakozó építmények a XIV— XVI. századokban keletkeztek. Az 1966—67. évi kutatásunk magára a Kaszárnya épületére terjedt ki, s annak főleg a XVI— XX. századig terjedő időben történt építéstörténetéhez szolgáltatott újabb adatokat. Az épület földszintjén ekkor semmi olyan nyomot nem találtunk, ami arra mutatott volna, hogy abban osztófal lett volna — tehát az újkori helyiségek a középkorban egyetlen hatalmas termet alkottak, melynek téglapadló ját több helyen megtaláltuk. Az előkerült törökkori leletek, pénzek, valamint a Kaszárnya belső falán látható égésnyomok arra mutatnak, hogy a középkori épület nagymérvű elpusztulása az 1594—95. évi ostromok előtt nem történhetett, ill. éppen ezekhez az ostromokhoz köthető. A megfigyelések azt is igazolták, hogy e 10
