Horváth István – Vukov Konstantin: Horváth István – Vukov Konstantin: Vitéz János esztergomi palotája. (Újabb kutatások az esztergomi várban) (Tudományos Füzetek 2-3. (összevont szám) Tata, 1986)

A nagyterem méretei a fentiek alapján 17,4x47 m-ben állapíthatók meg, legalább 4 m tiszta belmagassággal, de ennél kb 1—1,5 m-rel magasabbat kell feltételeznünk. Az ilyen hatalmas termek lefedési módjainak analógiáit megismerve, sikerült azonosítani a Kaszárnya egyik belső válaszfalának bontásából egy, — ill. a kőtári anyagból két címerpajzsos konzolt (12. kép). Ezeknek a szerepe a háromcsuklós íves fatartók szerkezeti megoldásaiból magyarázható meg. Véleményünk szerint a nagyterem fedését hatalmas ívelt fatartókkal oldották meg, melyek látható szerkezetet alkottak. Sík mennyezetek (kazettás mennyezetek) jelentős méretű konzolokra és folyamatos sárgerenda-szerű talapzatra támaszkodnak. A mi konzoljaink vakolását és befalazásra utaló faragását vizsgálva azt kell megállapítani, hogy csupán a címerpajzs ugrott elő (ez festett volt) és a falazatban kiképzett vállban ült (33. kép). A belsőben látszó hatalmas, ívelt fatartók nem idegenek a kor szerkezeti és építészeti esztétikai gondolkodásától, amint ezt láttuk. A régészeti leletek között van kovácsolt vas vonórúd darabja, amely olyan méretű, hogy komoly távolságra alkalmazhatták. Eredeti helye nem bizonyítható, tetőszerkezeti feltételezésünket alátámasztja. A hiteleshez közelállónak elfogadható ábrázolásokból kitűnik, hogy a tető kívül magas nyeregtető megjelenésű volt. (v. ö.: 13—14. kép) így alapos a feltételezés, hogy a primer ívtartókra fedélszék is ült, miként azt a kb. 50—70 évvel korábbi francia példákból láttuk. A metszeteken egyértelműen látszó, és hagsúlyozott tetőablakok nem valószínű, hogy csupán egy padlást világítottak volna be. Ezen kívül a térarányok elképzelése is indokolja az elvi rekonstrukcióban az íves kazettás belső födémet. (34. kép) Az íves, kazettás födém a francia és német későgótikában, de az itáliai reneszánszban is használatos volt. (53) A nagyteremből a dunai loggiába 3 íves nyílás vezetett, mégpedig a támpillérek között. Ezeket az ostromok során elpusztult loggia nélkül ábrázolt látképekről ismerjük, (v.o.: 15—17. kép) de ugyanez a helyzet Vajdahunyadon is. A kőtári anyag tartalmaz olyan elszedett profilú nyílásszegélyező köveket, amelyek az 1930-as évek ásatásainál itt (a Ny-i falközben) kerültek elő, és amelyekből az ívezet kiszerkeszthető. (36. kép) Az nyilvánvaló, hogy a fedést tartó belső konzolsor csak e nyílás záradéka és valami szerkezeti vastagság fölött helyezkedhetett el. A belső konzolok kb 80 cm hosszban ültek a falban. A fal itt vállat képezett, de szükséges volt attikafal képzése a konzolok leterhelése miatt. Az attikafal öszhangba hozható az ívtartó és a fedélszék kapcsolatával. A loggia — A kőtári anyagból ismert függőfolyosó tartókonzolok között vannak olyan példányok, amelyek a legfelsők voltak. Èrrè utal a befalazandó kőrész felső részének durva hegyesvésős, egyenetlen faragása — tehát rá már nem került újabb kőelem. További kőanyag illeszthető e felső konzol alá, s mint a szintek elemzésénél rámutattunk „négyemeletes" kon31