Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)
Varga Gyula: Megyei kösztöntő
Megyei köszöntő Tisztelt Emlékülés! Kedves Vendégeink! A Komárom megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága nevében szeretettel köszöntöm önöket a Táncsics Mihály halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett tudományos emlékülésen. 1984. június 28-án lesz száz éve, hogy meghalt Táncsics Mihály, a magyar forradalmi demokratizmus kimagasló egyénisége. Ügy gondoltuk, e centenárium kötelez bennünket arra, hogy méltóképpen emlékezzünk meg megyénk egyik nagy szülöttéről. A március 15-én indult rendezvénysorozat kiemelkedő állomása e kétnapos emlékülés és megtiszteltetés számunkra, hogy a Magyar Történelmi Társulat és az Irodalomtörténeti Társaság megyei múzeumi szervezetünkkel társulva megyénket, s ezen belül is e történelmi emlékben gazdag városunkat, Tatát választotta megrendezésének helyszínéül. Mint bizonyára tudják, megyénk Magyarország legkisebb megyéje, területe mindössze 2250 km 2 , s több mint 300 ezer ember szűkebb hazája. E szűkebb hazához, a szülőhelyhez való kötődésünket alapvetően meghatározza történelmi múltunk ismerete, az emlékek ápolása. Mert területe kicsiny ugyan megyénknek, de történelmi emlékekben gazdagok vagyunk. A régészeti leletek tanúsága szerint e terület ősidők óta lakott hely: e tájon tanyázott 500 ezer évvel ezelőtt a vértesszőlősi előember. De megtalálhatjuk az első ismert lakók, a kelták nyomait. Ilyen kelta település volt Brigiteo — a mai Szőny —, mely a rómaiak uralkodása idején vált Pannónia fontos településévé. A Duna vonalát — a megye északi határát — követve egyre-másra találkozhatunk a rómaiak védőbástyáival. Majd alig néhány száz év elteltével, a honfoglalás után válik e terület jelentőssé számunkra. Esztergom lesz a magyar államiság létrehozásának színhelye és az ország fővárosa, s ekkor nő jelentős településsé Tata, majd Komárom. Ma büszkén emlegetjük — értékeinkről szólván — Esztergom páratlan műkincseit, Tata szép várát, parkjait, vizeit, Komárom műemlékeit. De említhetem a későbbi időkből a végvári vitézek, a kurucok, majd az 1848—49-es honvédek — gondoljanak Klapkára és komáromi szerepére — továbbá az 1919-es proletárforradalomra vörös katonáinak hősiességét. E kicsiny megyének történelmi múltja mellett jelenével sem kell szégyenkeznie. A felszabadulás után Komárom megye az ország iparilag legfejlettebb megyéjévé vált. Ezt a fejlettségi szintet a kedvező természeti és gazdaságföldrajzi adottságok alapozták meg. A szénbányászat mellett azonban mind nagyobb szerepet játszik a vegyipar, a szerszámgépgyártás, a műszeripar, stb. Az ipar fejlődésével párhuzamosan és arra alapozva korszerű mezőgazdaság jött létre, termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink — például a bábolnai — eredményei nemcsak az országon belül, de kívül is figyelmet keltettek.
