Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)

Előadások - Szörényi László: Táncsics szépirodalmi művei és önéletrajza

parasztból nem vált volna értelmiségivé, nem tett volna magáévá egy magasabbrendű érzékenységet, akkor most nem is gyászolna! „Igaz, mint földmíves is elveszthettem volna gyermekeimet, de akkor nem ollyanokká kezdtek volna fejledezni, mint most; mert a földmíves Táncsics jobbágyi viszonyainál fogva nem úgy nevelte volna gyermekeit: mind maga, mind gyermekei egészen mássá alakultak volna; 's hihetőleg mások példájaként ezt mondta volna mikor meghalandottak: az Isten jobban szerette őket; ők odafent most angyalok. És ezen hitben talán néhány könyet(!) letörölvén örülni tudtam volna gyermekeim halálán; —"

4l Sőt, mint hozzáteszi, akkor általában is boldog lehetett volna, Még börtönbe se csukják, vagy ha igen, nem így. „. . .egyetlen egy szóba foglalom: paraszt; ez maga megfejti, megmagyarázzál balsorsomat."

42 Kísértetiesen hasonlít ez a keserű kifakadás Aranyéra, aki szintén egy életen át hordozta származása tüskéjét és aki egy helyen egyenesen az ördögöt vádolja azzal, hogy rávette a versírásra és így elszakította a parasztsorstól! És továbbra is, egészen Aranyra emlékeztető módon, töpreng, mint a haldokló Toldi, hogy mi használ jobban a nemzetnek: ha paraszti, gyalulatlan marad vagy ha késsel megfaragják, de elgyengül. Legszívesebben kasznár lett volna, de ettől a pályától is elijesztette, mikor jelenlétében egy intéző kegyetlenül lehordta a kasznárt. így lett íróvá, pesti lakossá, mint mondja, szabad cigánnyá a faluvégen. Arany ezt a hivatkozott helyen úgy fejezte ki: földönfutóvá. A június 3-i levél Űrnapján kelt. Azt a gondolatmenetet folytatja, hogy lehet-e a parasztot városi művelt emberré átvarázsolni. Elutasítja azt a gondolatot, hogy a népnek, vagyis a parasztságnak különfajta nevelésre, különfajta iskolára volna szüksége. Egyenlő nevelés kell! Hamis próféták akik azt mondják, hogy „népnevelés jöjjön el a te országod!''; ehelyett azt kell hangoztatni, hogy: „szigorú igazság, jöjjön el ate országod!''

42 Táncsics az adott műfaj és a szigorú cenzúra keretein belül is megtalálta a lehetőséget, hogy mégiscsak politizáljon! A népneveiés-vita ürügyén (amelyben talán visszautal arra a, negyvenes évek elején a sajtón végighullámzott vitára a falusi jegyzők népnevelő szerepéről, amelybe Arany János is bekapcsolódott

43

) fennen hirdette egyenlősítői eszméit! Hogy itt tényleg erről van szó, azt egy miniatürizált utópia beszövésével is jelzi. Elképzel három községet és egy várost, amelyek kölcsönösen segítik egymást és élvezik a munkamegosztás előnyeit. A pőregatyás paraszt is, noha megmarad földjénél, részesülhet a városi művelődés áldásaiban, a városiak pedig megismerhetik a falut. A városiak nyáron falun, a falusiak télen városon szórakozhatnának. Táncsics azonban nem elégszik meg ezzel sem! Nem csupán egyenlőséget követel a parasztnak, hanem leszögezi — akárcsak Arany a Petőfihez írott híres levelében — hogy az igazi nemzetfönntartó elem éppen a parasztság. „... a' míveletlen parasztnak köszönhetni (. ..) hogy e' státus, mint magyar státus még valahogy áll, hogy a' magyar nemzetiség^ el nem enyészett, sőt virágzásnak kezd indulni : ez a' finom miveltségűek' ereje mellett már nem létezne."

44 Ezen a ponton is fényesen kiderül, hogy Táncsics társadalmi és nemzeti programja teljesen áthatja egymást. A könyv leveleinek sorában középponti helyet foglal el a június 5-től 77