Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)
Előadások - Szörényi László: Táncsics szépirodalmi művei és önéletrajza
keltezett. Ebben egyesül minden megpendített szólam; a neveléstani eszme, amely a Laurában is kifejtett „atyatanító" szerepének vállalásával gyászolhatja az elveszett gyermekeket; más írók fellenghettek — mind mondja —, ő otthon volt gyermekei közt a földön. Akármit is írt, a picinyke ujjak visszahívták a földre; apám gyere játszál velünk!" 45 Itt olvashatjuk a legerőteljesebb képzőművészeti hasonlatot: félig kifaragott márványszoborhoz hasonlítja magát, amelyet porrá zúztak. A levél azzal fejeződik be, hogy megígéri: megírja feleségével közös életrajzát, A június 7-ről kelt nyolcadik levél ezt az ígéretet teljesíti be. Felejthetetlen a lakodalom leírása, ahol túrós galuska szalonnával volt az ünnepi lakoma. Majd látjuk amint az író, akit csak „Pichersetzer"-nek, könyvcsinálónak hívtak német szomszédai, már a bábáért rohan és a szülésnél segédkezik. A magyar nyelvű nevelés és az írás-olvasás saját leleményű tanítása átkerül az Életpályámba is. Fájdalommal kiált fel, mikor ismét önmagát vádolva, hogyan verte meg egyetlen egyszer Ilkát egy kertből leszakított mákvirág-csokor miatt. 46 Ez a rész a külföldre utazással zárul. A kilencedik levélben, amelyet június 11-ről keltezett, a sírás jogát védelmezi. A férfiak is sírhatnak, ha valóban érzékenyek, mert ennek az érzékenységnek az elnyomása csupán rossz szokás. Meghökkentő gondolattársítással — hogy megmagyarázza, mi minden szokás csak a természet ellen — a vérrokonok házasságát hozza fel példának, amelyet szintén csak a szokás tilt, a természet azonban megenged. A meglehetősen merész fogalmazású szövegben feltűnik az erotika motívuma, amely majd a továbbiakban teljesedik ki. A tizedik levelet (július 28.) külön címmel látja el: Gyermekeim szelleméhez, 47 Ez a levél a legvizionáriusabb : emléktöredékeket felidézve próbálja a túlvilágról visszacsalogatni gyermekeit. Mózesnek érzi magát, aki nem juthat be az Ígéret Földjére. Az keserű ábrándozást az töri szét, hogy ismét eszébe jut, mikor megverte a kislányt. A tizenegyedik levél (július 29.) a Mátkámnak címet viseli. Nagyrészt nem csupán szerelmi, hanem erotikus ábrándozás, amely teoretikusan is foglalkozik a gyönyör természetrajzával (népiesen különben a szeretkezést a „szegény emberek pecsenyéjének" nevezi. 48 ). Azt a meglepő kijelentést is megkockáztatja, hogy heves véralkatánál fogva (mint mondja 47 éves, de még akar élvezni), ő pártolná a mohamed-vallást vagyis többnejűséget. 49 Éppen ezért megindító a szerelmes hűségvallomás, amelyet feleségéhez tesz, mert a mélyen átélt szexuális kínlódás poklából fakad. A levél végén azonban ismét eszébe jutnak elvesztett gyermekei. . A tizenkettedik, július 30-án írott levélben ismét visszatér ahhoz, hogy miért kellett külföldre mennie. Három osztályt különböztet meg: a munkást, az urat és az értelmiségit. Ez utóbbi hivatás gyakorlásához elszánt akarat kell, nélküle szétbomlanék az ország. Erkölcsi kötelessége volt tehát, hogy külföldre menjen, mint a katonának, mikor hadba indul. S itt a levél — az engedélyezett határon belül — áttér a politikára. A haza jobb jövőjét festegeti, benne még egy vasúttervet is előad. Az augusztus elsején írott utolsó levél már színtisztán politikai és a záró részbe illesztett 78
