Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)
Előadások - Füzes Miklós: Táncsics Mihály és Batthyány Kázmér
marty Mihály, Bajza József, Szalay László, Eötvös József, Szemere Bertalan és mások munkái bőrkötésben voltak. Beszerezte a legfontosabb közgazdasági szemléket, politikai röpiratokat. Körülötte a liberális értelmiség gyűrűje alakult ki, szalonja politikai és kulturális műhellyé vált. Előbb mecénásként ismerték meg, ami először az oktatásban, majd az, irodalom és az iparművészet terén jelentkezett, de a tudományok fejlődését is támogatta, majd csakhamar a politikai küzdelmekbe is bekapcsolódott. Közös volt bennük Kossuth „imádata", a sokszor feltétel nélküli behódolás és kritikátlan támogatás. Táncsics emiatt nem tudja majd programját kellő intenzitással vinni népképviselői minősegében, Batthyány pedig eredeti elképzelésein túllép, hogy majd az emigrációban ábránduljon ki Kossuthnak a szabadságharcban betöltött szerepéből. Személyes találkozásukról nincs adatunk, bár elképzelhetetlen, hogy a politikai élet forgatagában ne akadtak volna össze, különösen Batthyány külügyminisztersége idején 1849-ben, illetőleg Táncsics népképviselőségekor Debrecenben, Szegeden és Aradon. Mondandónk vázát ezért inkább azokhoz a témákhoz kötjük, amelyek mindkettőjüket foglalkoztatta, sorsukat is befolyásolta, amelyekben azonos, vagy egymástól eltérő álláspontot képviseltek. Vezetőül úgy véljük Táncsics: Életpályám c. munkájánál alkalmasabbat keresve sem találhatnánk. 5 Fellépésük a feudális előjogok megszüntetésére Tevékenységük egybekapcsolódására az első alkalmat az 1843/44-es országgyűlés munkája szolgáltatta, ahol Batthyány a Főrendiház ellenzékének egyik vezetőjeként tevékenykedett Batthyány Lajos mellett. Igen határozottan léptek fel a közteherviselés, a nemesi javak birhatásának kiterjesztése mellett. Fellépésük és ennek eredménye váltotta ki először Táncsics elismerését, aki a nép számára magyarázta és értékelte ezeket, egyúttal híveket is szerzett a reform-programhoz: ,, . . . á szeplőtelen Batthányak, á derék Telekiek s több mások ... a mellett voltak, hogy a nemesség együtt viselje á néppel á terhet. . ." 6 „Nemes atyánkfiainak sokba került kieszközölni a múlt 1844. esztendei országgyűlésen, hogy e drága Magyarországot mindnyájan egyenlő jussal bírjuk; mert most á legszegényebb gazdának annyi jussa van földet szerezni, mint a leggazdagabb grófnak: és tudjátok meg, hogy á nemesség becsületesen s igazságosan cselekedett, mikor e törvényt hozta." 7 A közteherviselést ugyan ekkor még nem sikerült az ellenzéknek keresztül vinni, az majd csak 1848-ban válik törvénnyé, de Táncsics az érte történt erőfeszítést is méltányolja, már a következő országgyűlésre is gondolva, mintegy pártot szervezve írja: „Ha talán nem jutott volna el még hozzátok azon derék grófoknak a híre, kik már a múlt országgyűlésen rajta voltak, hogy á közterhet, vagyis az adót, útcsinálást, katonaállítást mindenki, nemes és nem-nemes különbség nélkül, á szerint viselje, á mint kinek több vagy kevesebb vagyona van, megnevezem nektek őket hogy ismerjétek, mert ők á ti barátaitok, jóakaróitok; ők e hazának őrangyalai." A megnevezettek: Wesselényi Miklós, és az „...ő nyomdokain indultak á 50
