Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)

Előadások - Füzes Miklós: Táncsics Mihály és Batthyány Kázmér

szeplőtlen és dicső Batthyányiak . . . Á kik Batthyányiakkal voksoltak és tartanak azok e hazának oszlopai, á ti barátaitok: á kik pedig nem akarják a közteherviselést elvállalni, tudjátok meg, hogy azok nektek ellenségeitek, és ellenségei á hazának."

8 A lelkesült nagyrabecsülésre Batthyány rászolgált, mert a közteherviselés ezután, is évekig politikai tevékenységének egyik legfontosabb célpontja volt, sőt a gyakorlatba is átültette, amikor Bezerédj Istvánnal, Kossuthal azt önkéntesen is vállalták. Tevékenységük a védegylet mellett Az 1843/44-es országgyűlés munkájához, a magyar ipart védő vámrendszer kialakítása körüli vitához kapcsolódik az Országos Védegylet megalakulása is, melynek Batthyány elnöke, Teleki László alelnöke, Kossuth igazgatója volt. A vidéki osztályok megalakításával néhány hónap alatt ^megoldották ,az ellenzék egyik legfontosabb törekvését, az intézményhálózathoz jutást. A politikai célok mellett természetesen őszintén kívánták a hazai ipar fejlesztését, melyet Táncsics is fontosnak tartott és népszerűsítésére írásban is vállalkozott, de kézirata nem jutott el a külföldi kiadóhoz Lipcsébe.

9 A később „Hunai Függetlensége" címen átalakított kéziratot, mint tudjuk Kossuthnak adta át, aki azt Batthyány Lajos útján kísérelte meg kinyomatni. Kossuth kedvező hírekkel tájékoztatta, végülis Táncsics türelmét vesztve felkereste Batthyány Lajost, visszakapta kéziratát.

10 A védegyletről írt munkáját Táncsics maga is szerencsétlén sorsúnak tartotta, de néhány homályos pont máig sem tisztázódott. Érthetetlen, hogy miért Batthyány Lajos kapta a kéziratot, amikor a védegyletben nem töltött be vezetőszerepét. Ugyanakkor Batthyány Kázmér maga is készített egy könyvecskét a védegyletről, amelyet Lipcsében ki is adtak 1845-ben német nyelven. Kossuthnak ismernie kellett a lehetőségeknek; ezt az útját. Az ellentmondást talán a mozgalom hanyatlása oldja fel. Táncsics könyve már megkésett lehetett, akkor kerülhetett Kossuthoz, amikor már igazgatói funkciójáról történő lemondását fontolgatta, vagy talán már az 1846. augusztus 20-án bekövetkezett lemondása meg is történt. A kéziratnak mindenképpen Batthyány Kázmérnál lett volna a legjobb kezekben, akinek kiadója Ottó Wigand Táncsics előtt sem volt ismeretlen. A védegyleti gondolathoz Táncsics a történteket követő harminc év múlva sem maradt hűtlen, annak általa várható hatásának elmaradását fájlalja, amikor Széchenyi tevékenységét hiányolja, aki a mozgalmat létének első pillanatától kezdve ellenezte.

11 Nem személyes indítékból, mint ahogy azt Táncsics feltételezte, hanem elvi megfontolásból érvelve a maga igaza mellett. A brodi menekülés A menekülés tenyéré Táncsicsnak saját és Bölöni írásán kívül nincs más forrásunk, azt azért is elfogadhatjuk, mert tényleírásai pontosak.

12 Gondot csak akkor érzünk, amikor valószínűleg az üldöztetett sorsából 51