Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)

Előadások - Unger Mátyás: A tankönyvíró Táncsics

mék tölték be; országának és barbarus népeinek jó természetes módon polgárosítását tűzte ki czéljaul")

39 Miközben lelkesedik a „világosságot" támasztó reformokért, azt a véleményt is megkockáztatja: „Hol a nemzet felvilágosodott,-, ott zendület (értsd forradalom) nem keletkezik, vagy ha támad is, az nem véres, hanem az ész útján intéztetik el minden."

40 A „nagy francia zendületet" természetesen mégis meg kell valahogy magyaráznia. Ezért azt emeli ki, hogy XIV. Lajos idején „szakadoztak szét a statust belsőleg összekötő kapcsok, [— vagyis hogy megbomlott a társadalmi egyensúly —] miből szükségkép következni kellett ama nagy forradalomnak."

41 Az 1859-ben megjelent világtörténetben már sokkal egyértelműbb, s itt a nép értelmi szintje és a forradalom éppen hogy oksági kapcsolatba kerül. „E nagyszerű (!) forradalomnak" oka két pontba foglalható össze: „az hogy a nép értelmisége magas fokra volt fejlődve, tehát átlátta az udvarnak romlottságát, s érezni kezdé a másik okot, a tömérdek adózás nehéz terhét."

42 (Érdekes megfigyelni, hogy a „romlottság", egykor dicső nemzedékek „elfajulása" — ami különösen a 30-as 40-es évek magyar költészetét is annyira jellemezte, mennyire meghatározó tényező Táncsicsnál is — Róma bukásától a francia forradalomig. Érdekes, hogy a mélyebben ható gazdasági és társadalmi okok külső jele kerül előtérbe itt is, amiért persze oktalanság lenne Táncsicsot elítélni.) Figyelemre méltó különbség a két előadás között az is, hogy míg 1843-ban élesen elítéli a „kegyetlen republicanus Robespierre"-t s a másfél évig tartott „republicai zsarnokság"-ot, azaz a jakobinus diktatúrát,

43 addig az 2 859-ben megjelent könyvében szimpátiát érdemlő nagy történelmi egyéniségként jelenik meg Robespierre (akár csak az angol forradalom esetében Cromwell).

44 A változás okát Táncsics abban jelöli meg, hogy közben olvasta Cabet francia forradalomról írt könyvét s meggyőződhetett arról, hogy „Robespierre ritka szilárd jellemű, tiszta lelkű, valódi republicanus volt, nem kegyetlenségből büntetett, hanem mert gyökeresen akarta kiirtani mindazt, amit a nemzetek boldogulhatásának akadályául ismert."

45 Terjedelmi korlátok megakadályoznak abban, hogy kissé részletesebben is kitérjek egyéb lényeges kérdésekre, hogy Táncsics — a felvilágosodás szellemében — a köztársaságot tartja a legideálisabb államformának, hogy „az éjszakamerikaiak polgári alkotmányát" csodálja leginkább,

46 hogy az 1848-as francia forradalom eseményeit szinte Marx hatása alatt adja elő,

47 hogy a nagy pozitív történelmi személyiségeket „az akkori idő szellemé"-nek megtestesítőiként állítja be,

48 s a sok pozitív hős közül is Franklin Benjámin áll hozzá legközelebb stb.

49 Befejezésül röviden még arról szeretnék szólni, hogy a magyar történelem hogyan jelenik meg Táncsics tankönyveiben. Táncsics a történelem tankönyvekben kronológiai teljességre törekszik. Áttekintései gyakran a bibliai ősökkel, Ádámmal és Noéval veszik kezdetüket — bár ezt, mint az egyik bevezetéséből kiderül már nem tekinti kétségbevonhatatlannak

50 — s az események elbeszélésében eljut egészen a kiadás időpontjáig. (1859-ben megjelent Világkrónikáját pl. azzal zárja, hogy „Az osztrák és szárd-francziák közti háború kezdődik . . . az osztrák sereg szard földre lépett, Gyulay gróf fővezérsége alatt.")

51 44