Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)

Előadások - Orosz István: Táncsics Mihály állásfoglalásai a jobbágykérdésben

századdal később ő maga is úgy látta: „műveim közül ez az, mely a közteherviselés megalkotására s az úrbér megszüntetésére különösen hathatós befolyással volt, noha 1847-ben még csak titkon kéziratban terjesztetett."

2 E hatás leméréséhez két irányból is közelítenünk kell. Legalább fő vonalaiban utalnunk kell rá, hol tartott a liberális és konzervatív nemesi közvélemény az utolsó rendi országgyűlés megnyitása előtt az úrbéres viszony megszüntetésével és a közteherviselés bevezetésével kapcsolatos elképzelésekben s milyen eszmei fejlődéssel jutott el Táncsics Mihály odáig, hogy az Életpályám tanúsága szerint oly erőteljesen szóljon a robot és dézsma „eltöröltetését vitatva, miként senki más".

3 A jobbágyi állapot, amely a 19. század második harmadában hovatovább már csak Közép-Kelet és Kelet-Európa paraszti lakosságát jellemezte a személyi és dologi jogok csonkaságát jelentette. A jobbágy osztály egésze, bár ekkor már nem érvényesült a földhöz és a földesúr személyéhez kötöttség, polgári jogaiban korlátozva volt, nemcsak azáltal, hogy kívülrekedt a privilegizáltak országrendiséget élvező csoportjából, s így nem volt sem választó, sem választható, nem számított tehát a nemzet tagjának, hanem amiatt is, hogy az úri joghatóság érvényesült fölötte s mindenkori földesura személyével kapcsolatos jogok birtokosa is volt, azaz a jobbágy osztály egésze személyében alá volt vetve a privilegizált nemesi rendnek. Az egyik földesúrtól a másikhoz való költözés lehetősége még nem eredményezte a jobbágyi állapotból való szabadulást, amelyre a 19. század első harmadában is csakj kivételes és különleges esetekben volt mód. A jobbágy társadalmi állapotát az anyagi javak hiánya esetén is örökségként kapta elődeitől és hagyta leszármazottaira. A dologi jogok csonkaságát a jobbágy ingatlan vagyona fölötti úri jogok okozták, amelyekben a tulajdonjogi elemek mellett hatalmi elemek is voltak találhatók, még a feudalizmus utolsó évtizedeiben is. A korlátozottság a szolgálatokra kötelezettségben jelentkezett, amely szolgáltatások szétválaszthatatlan formában terhelték a jobbágy személyét és vagyonát ill. ingatlan birtokát, mintegy megtestesítve kézzelfoghatóan kifejezve kettős alávetettségét. A szolgáltatások között legsúlyosabb kétségkívül a munka járadék, a robot és a termény járadék, a kilenced volt, amelyet a köznyelvben ugyanúgy dézsmának neveztek, mint az egyháznak járó terményhányadot.

4 Táncsics gondolatrendszerében, mint osztályostársainál a robot és a dézsma alávetettség, a feudalizmus jelképe volt, megszüntetéséért folytatott küzdelem a feudalizmus egész rendszerének lebontását jelentette. Nem kétséges, hogy az 1830-as 40-es években számos olyan törvény született, amely lazította a feudális kötöttségeket. Ezek egy részének csak negatívumait szokta a történeti irodalom hangoztatni részben a kortársak, közöttük Táncsics véleményét ismételve. E negatívumok tagadása nélkül azonban arra is utalnunk kell, hogy e felemás törvények is jelentettek előrelépést a jobbágyi állapot megszűnése felé vezető úton. így a közös legelők elkülönítéséről 1836-ban alkotott törvény nemcsak arra adott lehetőséget, hogy a földesurak ott is privát birtokokat hozzanak létre, ahol korábban majorságaik nem voltak, de hallgatólagosan elismerve az elv29