László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Schmidtmayer Richárd: A vértesi várak "valódi" urai az 1440-es években

SCHMIDTMAYER RICHÁRD

ta, aki először egyetemen tanult,17 utána a királyi udvarba állt szolgálatba,18 majd királynéi kincstartó19 és királynéi tárnok volt.20 A kiváló katonai képességekkel is rendelkező ember a királyné egyik legfőbb bizalmasa lett.21

A Vértestől kelet felé Budáig és Székesfehérvárig elterülő sík területen semmilyen várat nem találtunk volna. Délnyugat felől (a Rozgonyi birtokban levő Essegvárhoz közel) Újlaki Miklós formálódó új birtokközpontja, Bátorkő és Palota feküdt. Újlaki Miklós,22 aki 1438 óta - Garai Lászlóval közösen viselt- macsói báni tisztsége23 miatt bárónak számított, azonban igazi karrierje ezekben az években indult, saját szerencséjének és az ország sorsának egyik alakítójává vált.

Tatától nyugati irányban Győr előtt egy kisebb jelentőségű erősség a nádor, Hédervári Lőrinc birtokolta Gönyű állt, míg Győr és Palota között az eseményekben szerepet nem játszó Szentmárton (Pannonhalma) és a Némái Kolos Jeromos által irányított, Garai László birtokában levő Csesznek vára emelkedett.24

ALBERT KIRÁLY HALÁLÁT KÖVETŐ IDŐSZAK

Albert korai halála váratlanul érte az országot, kusza helyzetet teremtett, hiszen lányai mellett várandós feleséget hagyott hátra, így egyértelmű örököse nem volt. A király haláláról ifjabb István Tatáról írt levelében értesítette a pozsonyi polgárokat.25 * * Feltehetően az ekkor itt tartózkodó idősebb Istvánnal latolgatták a lehetőségeiket, és egyeztették a következő lépéseiket, majd mindketten Visegrádra siettek, ahol

17 SCHRAUF1892, 59.

Udvari lovag: 1434. augusztus. 6. (ZALA II. 482- 483.); 1437-július 16. (DL Ю0534-)

Engel alapján Szécsi Tamás királynéi udvarmesterként szerepelne 1429-ben. (ENGEL 1996, 61.) Az újkori másolatokban fennmaradt oklevélben, amelyben sok elírás található, azonban „Thomas Retz (!) hoc tempore regni Ungarie magister aule” olvasható, így nem biztos, hogy Szécsi Tamásra vonatkoztatható. (DL 100462., DL 103532.) Főkincstartó: 1438. április 8. (DL IOO544.); 1442- október 11. (TELEKI X, 122-123.) Egykori főkincstartóként: 1443. január 1. (CHMEL 1838, LXXVII.) Vő.: ENGEL 1996,508.

20 A királynő parancsára az újévi strenua befizetését intézi Körmöcbányából „ad domum nostram thavarnicalem in castro nostro Budensi habitam deffere et apportőre debeatis, manibus fidelis nostri egregii Thome de Zeech supremi thesaurarii et thavernici nostre maiestatis aut nomine suo vices

gerens ibidem assignaturi.” 1439. április 6. (DF

249929.) Ugyanazon a napon hasonlóképpen a collectáról is intézkedett: 1439. április 6. (DF 249927.)

Ha megvizsgáljuk Erzsébet királyné által kiadott oklevelek kancelláriai jelzeteit, akkor azt tapasztaljuk, hogy különösen a sorsfordító időszakban, 1439 decembere és 1440 októbere között, szinte csak Szécsi Tamás kincstartó nevével találkozunk, messze a legnagyobb

számban (10 oklevélen): „referente” 1438. november 16. (HO II, 281; DF 207849.) Erzsébet királyné által kiadott okleveleken relator: 1439. december 11. (DL 80704.; ZICHY VIII, 673-674.; DL 80705.); 1439- december 23. (DF 228656., DF 281451.); 1440. január 8. (DL 86367.); 1440. január 10. (DL 63138.); 1440. január

30. (DL 66698.); 1440. február 27. (DL 92903.); 1440. október 28. (DL 44303.) A következő személy Salánki

Ágoston, a királyné alkancellárja (1441-1443), később

Albert felesége, a várandós Erzsébet királyné tartózkodott.20 A kialakult helyzet miatt több okuk is lehetett az aggodalomra, viszont reménykedhettek abban, hogy Erzsébet révén biztosíthatják eddigi szerzeményeiket, hiszen a királyné maga is támogatásra szorult, akinek a törekvéseit már Albert uralkodása idején is támogatták.2 Az a törékeny egyensúly, amelyet az ország politikai elitje Albert halála után kialagyőri püspök (DF 287581., DF 258350., CHMEL 1838, LXXVII.), öt oklevélen szerepel: 1440. december 2. (DF 287154.); 1441. február 25. (DF 287157, DF 258231.);

1441. július 9. (DF287581.); 1442. június 7. (DF258376.: „presentibus Haynrico Hayden camarario Wiennensi Frank de Poler et Ladislao Farkas de Buda”.) Négy oklevélen szerepel id. Rozgonyi János királynői pohárnokmester (ENGEL 1996, 58.), minden esetben „referente”: 1442. január 20. (DF 286140., DL 107900.);

1442. március 16. (DL 107901.); 1442. március 23. (DF 286141.) Három esetben: Korbáviai Ivánka „comitis Iwanka” (1430-1439) királynéi udvarmester (ENGEL 1996, 61.): 1439. március 5. (DF 239717.); 1439. március 12. (DL 44235.); 1439. július 5. (DL 57691.) Két-két alkalommal Szentgyörgyi (Bazini) György („Georgii Groff’), mindkét esetben udvarmesterként (e tisztségét eddig nem ismertük, királyi és királynéi pohárnokmester 1438-1439. decemberig) (ENGEL 1996, 45, 58.), visegrádi kapitányságát ekkor már átadta (ENGEL 1996, 461.): 1439. november 19. (DL 24532.); 1439. november 27. (DF 250205.) Ciliéi Ulrik: i44i.janur 15. (DF 226135., DL 39424.) Valamint egy-egy esetben: Vencel, Esztergom-Szent Tamás-hegyi prépost, királynéi titkár (alkancellár): 1438. április 2. (DL 13170.); Dengelegi Pongrác, udvari lovag (ENGEL 1996, 507):

1439. szeptember 30. (DL 65053.); Szakolyi Miklós („Nicolai Sokol”): 1442. április 13. (DF 289263.); végül a nehezen feloldható „Io. abb.”: 1442. május 15. (DF

22 2499ЗЗ■)

Újlakira vonatkozó életrajzi adatok: REISZIG 1943, 9-13,55-59; KUBINYI1973, 7-10.

23 ENGEL 1996, 30.

24 HORVÁTH 2002,101.

25 1439- október 27. (DF 239733.)

26 SCHMIDTMAYER 2012b, 123.

27 MÁLYUSZ1994,132.

196