László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Schmidtmayer Richárd: A vértesi várak "valódi" urai az 1440-es években
A VÉRTESI VÁRAK „ VALÓDI’ URAI AZ 1440-ES ÉVEKBEN tatai uradalom vitányi uradalom gesztesi uradalom csókakői uradalom vámhelyek várak jelentős birtokok 2. kép: A tanulmányban szereplő várak és birtokok elhelyezkedése 1440-ben Fig. 2:The positions of the castle and possessions mentioned in the study in 1440 kítani igyekezett, már 1440 januárjában felbomlani látszott. Bár Erzsébet teljes meggyőződéssel érvelt amellett, hogy fiút fog szülni, a nemesség mégis az ifjú lengyel királyban látta az ország sorsának jobbra fordulását. Az ekkor tartott gyűlésen28 - ha minden igaz, Simon püspök kezdeményezésére — el is határozták, hogy követeket küldenek Lengyelországba, és meghívják a magyar trónra az ifjú lengyel királyt. A királyné erős akarattal próbálta az ország irányítását saját kezébe venni, ami sokak számára nemtetszést szült. Egyre nagyobb befolyáshoz próbálta juttatni rokonait, köztük a Szécsi fivéreket is.29 Közülük esztergomi érsekké tette Szécsi Dénest,30 amivel magára haragította Rozgonyi Simon egri püspököt. Míg a két Rozgonyi István, valamint a Szécsiek a helyzetüket Erzsébet udvarában, Visegrádon próbálták megerősíteni, ahol további számos főúr és nemes is megjelent,31 addig Veszprém megyében Újlaki Miklós sereget gyűjtött, hogy a koronázóváros környékén - s egyben új birtokközpontjának, Palotának a térségében - a pozícióit s talán az események irányítását is a maga kezébe vehesse.32 1440. január 7. (DL 55194.) Buda „comissio propria domine regine ex deliberacione prelatorum et baronum facta”, a királyné országos tanácskozásra hívta a városokat is. (TELEKI 1,159,165.) 29 1438 óta Vas és Zala megyék ispánjai. (ENGEL 1996, 229, 237-238.) Szécsi testvérekre összefoglaló adatok: REISZIG1942, 63-68. 30 Bár Szécsi már korábban is a királyné kegyeltjének számított, esztergomi kinevezését talán mégis Alberttól kapta. (KUBINYI 1993b, 100.) Erősen árnyalja a képet, hogy Csetneki László nyitrai püspök 1439 novemberében az esztergomi érsekség kormányzójaként szerepel a pozsonyiak tizedével kapcsolatban: 1439. november 3. (DF239735.; FEJÉR XI, 3.) Lehet, hogy a Bonfini által örökített hagyománynak van valóságtartalma. Úgy tűnik, a pozsonyi tized kérdése áthúzódott a következő évre, amikor is Erzsébet leveléből kiderül, hogy ifjabb Rozgonyi István szerette volna magának tartani a pozsonyi tizedet: 1440. január 9. (DF 239742.) Szécsi pápai megerősítése mindenesetre 1440. február 15-én kelt. (EUBEL 1914, 242.) 1439■ november g-én, amikor Visegrádon, őrzőhelyén elhelyezték a Szent Koronát, a kiadott oklevélen „comissiopropria domine regine ex deliberatione baronum facta” szerepel. (DL 13457.; FEJÉR XI, 328-330.) 400 lovassal az id. Rozgonyi István birtokában levő Essegvár uradalmának egyes tartozékait „élte fel”: 1439. december 19. (DL 13460.) Tehát nem tartózkodott Visegrádon, mint azt a korábbi kutatás felvetette. (TELEKI 1,159.) 197
