László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Balogh Csilla: Az avar kori gúlacsüngős fülbevalók
KUNY DOMOKOS MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 20. (2014) 91-157. AZ AVAR KORI GÚLACSÜNGŐS FÜLBEVALÓK BALOGH CSILLA A kora avar ékszerek egyik jellegzetes csoportját alkotják az antik előképekre visszavezethető, az avar emlékanyag bizánci eredetű leletcsoportjába tartozó, fordított gúla alakú csüngővei díszített fülbevalók. Kétféle technológiával készültek; öntéssel és ezt követően véséssel vagy üvegberakással díszítve, vagy lemezből préseléssel, forrasztással kialakítva, majd granulációval, rekeszekkel és préselt félgömbökkel, illetve ezek különböző variációival ékesítve. A két típus példányainak száma az elmúlt években előkerült darabokkal és a régóta múzeumi gyűjteményekben elfekvő példányokkal mintegy háromszorosára duzzadt, ezért megérett a helyzet újabb áttekintésükre. A két típus közös formai előképekre, eredetre vezethető vissza, így elemzésükre egy tanulmányban célszerű sort keríteni. A KORÁBBI KUTATÁSOK EREDMÉNYEINEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE A kutatók figyelmét sokáig csak az arany gúlacsüngős fülbevalók kötötték le, a szerényebb kivitelű öntött fülbevalók első, rövid áttekintésére csak alig egy évtizeddel ezelőtt került sor.1 2 Az 1871-ben napvilágra került, nagyméretű, préselt félgömbökkel gazdagon díszített szentendrei gúlacsüngős fülbevalópár alapján a kutatás már régen az avarokhoz kötötte az ékszertípust,3 mégis első elemző áttekintésükre csak az 1950-es években került sor, amikor eredetükkel is foglalkozott Zdenko Vinski a Velika Kladusaból származó fülbevaló kapcsán.4 Az akkoriban a szakirodalomból már ismert öntött és préselt-granulált Kárpát-medencei darabok mellett a Mediterráneumból is összegyűjtötte a késő antik analógiákat és a feltételezett formai előzményeket Babilóniától Egyiptomon, az Etruszk Birodalmon át a Görög Birodalomig. Zdenko Vinski felfigyelt egyes Fekete-tenger környéki párhuzamokra is. Méret alapján végezte el a fülbevalók egyfajta rendszerezését. Az avarföldi darabok kronológiai helyét alapvetően jól határozta meg a 6. század végétől a 7. század közepéig.5 Később Bóna István a szegvár-sápoldali lovas sír granulációkkal kitöltött felületű gúlacsüngős fülbevalójának tárgyalásakor gyűjtötte fel a hasonló darabokat.6 A fülbevalók között három típust különböztetett meg (Szegvár-, Deszk- és a Szentendre-típus). 1 A tanulmány az OTKA K-109510 pályázat támogatásával készült. Köszönetét mondok mindazon kollégáknak, akik a tanulmány elkészítéséhez segítséget nyújtottak: Bálint Mariannának (HM) a hajdúböszörményi függőre vonatkozó adatokért és Hajdú Tamásnak (HM) a tárgyfotóért; László Jánosnak (KDM) az oroszlányi fülbevaló fotójáért; Lőrinczy Gábornak a szegvár-oromdűlői fülbevalók adataiért; Pópity Dánielnek (MFM) a csanádpalotai, Rosta Szabolcsnak (KJM) a bugaci és Szentpéteri Józsefnek (MTA ВТК) a solti fülbevalók közlésének lehetőségéért. A Deszk-T, 43. sír korpuszrajzát Kürti Béla bocsátotta rendelkezésemre, amelyért fogadja köszönetem. A tanulmány át-E három eltérő típust már Hampel József is egymás mellett mutatta be egy-egy, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből kiválasztott, ismeretlen lelőhelyű példával, illusztrálva az ékszercsoport sokszínűségét.7 * Bóna István a honfoglaló avarok viseletéhez tartozónak vélte a gúlacsüngős fülbevalókat, az első, legfeljebb a második generáció emlékanyagához sorolta, és a Kárpát-medencei darabokat a Kaukázus és a Volga-Oka vidéki darabokkal egy közös bizánci eredetre vezette vissza.6 Ugyanakkor az avarföldi darabokat — a Bizánci Birodalom területéről származó analógiák hiányában — helyben dolgozó bizánci mesterek termékeinek tartotta. Garam Éva az avar emlékanyag legkorábbi, ázsiai eredetű lelethorizontjába sorolta ezt a tárgytípust, és az arany darabok 6. század végi/7. század eleji keltezését valószínűsítette.9 Bálint Csanád az avar honfoglalás régészeti kutatásának problémáit elemző munkájában mindhárom típus képviselőit összegyűjtötte, és térképen ábrázolta lelőhelyeiket, a Kárpát-medencei darabok mellett a kelet-európai darabokat is szerepeltetve. Ezekben a lelőhelylistákban számos téves adat szerepel, amelyek a leletek akkor még döntően közöletlen voltának tudhatok be.10 A Szentendre-típus lelőhelylistáját H. Tóth Elvira is összeállította, azonban ebbe a felsorolásba is szátekintéséért, kritikai észrevételeiért Lőrinczy Gábornak tartozom köszönettel. 2 GARAM 2001, 28-29, Taf. 10. 3 PULSZKY 1874; a további vonatkozó hivatkozásokat lásd: BÓNA 1983, 98-104. 4 VINSKI 1955. 5 VINSKI 1955, 74-76. 6 BÓNA 1980,39-42. 7 HAMPEL 1894, LVIII. tábla 7-9; HAMPEL 1905, Taf. CCLXXXVI. 7-9. 8 BÓNA 1980, 42. 9 GARAM 1992, 150. w BÁLINT 1993, 217-218, Fundliste 2. Karte 2. 91
