László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Balogh Csilla: Az avar kori gúlacsüngős fülbevalók
BALOGH CSILLA mos hiba csúszott.11 Alapvetően Bóna István adataira hivatkozott, valamint Kárpát-medencén kívüli analógiákat is felsorolt, hivatkozások nélkül. A tárgytípus kutatásában alapműnek tekinthető Garam Évának a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében lévő aranytárgyak katalógusát adó munkája, amelyben először került sor az abban lévő gúlacsüngős fülbevalók méretekkel ellátott leírásának és rajzának közreadására, illetve néhány esetben a függők lelőhelyére és ezek megtalálási körülményeire vonatkozó korábbi adatok korrigálására.12 A Budapest területéről különböző gyűjteményekbe került darabok lelőkörülményeire vonatkozóan a későbbiekben ezeket az adatokat Nagy Margit egészítette ki.13 Garam Éva munkájában újabb típus elkülönítésével finomította a gúlacsüngős fülbevalók addigi tipológiáját; a Szegvár-típusú daraboktól leválasztotta az oldalukon háromszög alakú cellával tagolt példányok csoportját („2. Gruppé”).14 15 A Szentendre-típusú darabokat11 az éleken lévő nagy, préselt félgömbök alapján összekapcsolta az arany álcsatok körével.16 E gondolat nem előzmény nélküli, hiszen László Gyula már korábban felvetette, hogy e típus képviselői a kagáni műhely termékei.17 A préselt gúlacsüngős fülbevalók kutatásában Zdenko Vinski munkája óta a következő mérföldkövet Ormándy János dolgozata jelentette, amelyben összefoglalta egyes típusok formai, technikai jellemzőit, vizsgálta kapcsolatukat, és röviden áttekintette kutatásuk történetét is.18 Csak a Szegvár-, Deszk- és Szentendre-típusokkal számolt, annak ellenére, hogy ekkorra már a Szegvár-típusból az oldalcellás darabok leválasztásra kerültek. Összeállított lelőhelylistái alapvetően Bálint Csanád és a Szentendre-típusnál ezen kívül H. Tóth Elvira felsorolása alapján készültek, sajnos azok adatainak ellenőrzés nélküli átvételének következtében tovább hordozták azok hibáit, és ebből adódóan a dolgozat néhány levont következtetése is vitathatóvá vált. Munkájának egyik alapvető célkitűzése a granulációs díszítések tipologizálása és elemzése volt, de ezeket mélységében mégsem vizsgálta, hanem csak az egyes típusokról egy elnagyolt leírást adott. Nem vizsgálta a kísérőleleteket, a kronológiát, a technológiai és kompozicionális kérdéseket sem. E tanulmány megjelenése óta a préselt gúlacsüngős fülbevalótípussal nem foglalkoztak. Az 1990-es évek végétől datálhatjuk az öntött gúlacsüngős fülbevalók kutatásának kezdetét. Az addig nagyon elszórtan megismert avarföldi példányokat Heinz Winter gyűjtötte össze, és az ausztriai sírés szórványleletek között lévő darabok közreadásával jelentősen bővítette listájukat.19 Áttekintette a lemezes típusokra vonatkozó korábbi kutatások eredményeit, de az öntött fülbevalókkal érdemben nem foglalkozott. Ezután született meg az öntött gúlacsüngős darabok rövid, máig egyetlen összefoglaló áttekintése. Garam Éva a 6-7. századi avar emlékanyag bizánci eredetű tárgyai között tárgyalta a fülbevalótípust, azonban a Heinz Winter által közölt darabokat teljesen figyelmen kívül hagyva mindössze hat tömör és két üvegbetétes gúlacsüngős fülbevalót sorolt fel.20 A tárgytípus eredetére és analógiáira vonatkozóan röviden összegezte Zdenko Vinski korábbi megállapításait. Újat hozott a tárgytípus keltezésében: az öntött darabokat — amelyeket korábban Bóna István a Keszthely-Fenékpuszta II. bazilika anyagában lévő példány alapján 568-630 közé,21 majd később a 6. század legvégére-7. század elejére datált22 — a 6. század végétől a 7. század első feléig keltezte, valamivel idősebbnek tartva azokat a kora avar kori kis és nagy gúlacsüngős arany fülbevalóknál. Az azóta megjelent anyagközlések és feldolgozó munkák is mind erre az alapmunkára hivatkoznak, de azok egyike sem foglalkozik mélységében ezzel a tárgytípussal.23 Az elmúlt évtizedben az öntött gúlacsüngős fülbevalók kutatásának új eredménye volt, hogy az avar kori pannoniai romanizált lakosság emlékanyagába sorolták a fülbevalótípust,24 illetve időbeli helyüket újabb kronológiai érvek bevonásával a 6. század második felétől a 7. század elejéig határozták meg.25 A GÚLACSÜNGŐS FÜLBEVALÓK EREDETE A gúlacsüngős fülbevalók ismert példányai a 6. század második felétől a Kaukázus és a Kárpátmedence közötti nagy területen szóródnak. For11 H. TÓTH-HORVÁTH1992, Anm. 426. 12 GARAM 1993. 13 NAGY 1998,101-103, Taf. 83. C: 1-3, Taf. 98. B: 1-2. 14 GARAM 1993, 23-24. 15 Garam Évánál Inota-Szentendre-típus. (GARAM , 1993,23.) GARAM 1993, 24. 17 LÁSZLÓ 1942,786. 18 ORMÁNDY 1995. mai előképeik a késő antik-kora bizánci függők között keresendők, (1. kép 5-8) de a gúlacsüngős forma népszerűsége egészen a hellénisztikus kultúrákig 19 WINTER 1997,24-30. 20 GARAM 2001,28-29, Taf. 10. 21 BÓNA 1979,33. 22 BÓNA 1983,119. 23 MÜLLER 2010, 197; VIDA 2011, 403-404; MÜLLER 2014,117-118. 24 BIERBRAUER 2004, 51-72; VIDA 2008, 31-38; VIDA 2011, 404. 25 VIDA 2011,403. 92
