László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Bartus Ádám et al.: Jelentés a Komárom-Szőny, Vásártéren 2012-ben folyatott régészeti feltárások eredményeiről

JELENTÉS A KOMÁROM-SZŐNY, VÁSÁRTÉREN 2012-BEN FOLYTATOTT RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK EREDMÉNYEIRŐL Funkció Arány Tálak 12,50% Poharak 43,70% Tároló- és szállítóedények 29,10% Illatszeres üvegek 5,20% Ablaküvegek 5,20% Ékszerek, viseleti tárgyak 4,10% 3. táblázat: Az üvegek funkció szerinti megoszlása Tab. 3: Verteilung der Glasfunde nach Funktion portjával, amelyeket célszerűnek láttuk jelen össze­foglalóba belevenni. Az üvegedénytöredékek kivétel nélkül áttetsző­­ek, ezért ezt a katalógusban nem tüntettük fel külön. A tárgyak színének megoszlását vizsgálva láthatjuk, hogy túlnyomó többségük, mintegy 56%-uk színte­­lenített, továbbá 17%-uk üvegzöld árnyalatú. Emel­lett csak egy-egy esetben jelentek meg más tónusok, mint a sötétzöld (0,36%), a fűzöld (3,46%). A korábbi évek vásártéri ásatásain feltűnő volt a kékeszöld ár­nyalatú üvegek hiánya (1-2% körüli értéket tett ki), amely Pannóniában a Kr. u. 1. századra és a 2. szá­zad első felére jellemző árnyalat. A 2012-es évben eh­hez képest feltűnően nagy számban került elő ezen árnyalat, az üvegedénytöredékek 20%-a volt ilyen. (2. táblázat) A leletek közül 96 töredéket sikerült funkcionális kategóriába sorolni, az összes lelet 38%-át. (3. táblá­zat) Az asztali edények csoportjába 54 edénytöredé­ket sorolhattunk be, (12-13. tábla) ezen belül jelen­tős számú a tálforma, összesen 12 került elő. Pohár­formák ugyancsak jelentős számban láttak napvilá­got, 36 töredék sorolható ebbe a csoportba. Az ital­felszolgáló edényt vagy töredékét ebben az idényben nem találtunk. A tároló- és szállítóedények kategóri­ájába 28 üveg került, amelyek palackok töredékeire korlátozódtak. Ezen túl egy fazék pereme látott nap­világot. Az illatszeres üvegek közé 5 üveg töredéke sorolható. Ablaküvegtöredékek is ismertek, összesen öt darab. Az ékszerek és viseleti tárgyak körébe négy lelet tartozik. Összefoglalóan elmondható, hogy a le­letek nagy része, 45%-a az asztali edények körébe so­rolható, amelyeken belül elsősorban a pohárformák vannak túlsúlyban (43,7%). A tároló- és szállítóedé­nyek jelentős csoportot képviselnek, 28% sorolható ide, míg az illatszeres üvegek és az ablaküvegek azo­nos mennyiségben kerültek elő (5,2%). Az itt levő ka­talógusban 77 tárgy szerepel. A tipológiai párhuzamokat tekintve minden meg­határozható töredéknél igyekeztünk megadni a leg­inkább elterjedt, C. Isings által kidolgozott típust és az ezt kiegészítő, trieri anyagból származó meghatá­rozásokat,65 de emellett sok töredék párhuzamát ta­láltuk meg B. Rütti munkájában.66 Ahol lehetett, ter­mészetesen megadtuk a Barkóczi László katalógusá­ban szereplő analógiákat is.67 Ha a meghatározó típusokat vizsgáljuk, a tálak között jelentősek a félgömb alakú tálak (1-2), (12. tábla 1-2) nagyon gyakran vésett díszítések külön­böző variánsaival. Különösen szép példányok a több sorban vésett oválisokkal, közöttük elválasztó pálca­tagokkal díszített darabok, összesen hét ilyen töre­dék került elő.68 Ezek általános jellemzője az, hogy a többi edénytípushoz és kis méretükhöz viszonyít­va relatív nagy a falvastagságuk (3-4 mm között), ki­vétel nélkül színtelenített, jó minőségű alapanyag­ból készültek. A korábbi évek ásatásainak gyako­ri lelete a szőnyi Vásártéren.69 Ezeket a vésett díszí­tésű tálakat korábban Barkóczi elemezte és három csoportba sorolta.70 A Vásártéren előkerült darabok közül a legtöbb Barkóczi második csoportjába tar­tozik, ezek változatos mintakincsű darabok, a sorok­ba rendezett, vésett oválisokat egymástól egyes vagy kettes pálcatagok választják el, az oválisok közepén a legtöbb esetben kis dudor figyelhető meg, míg a gon­dosan sorokba rendezett oválisokat egymástól víz­szintesen futó vésett szalagok választják el.71 Bar­kóczi véleménye szerint az állandó mintacsopor­tok és változatok használata, az egységes kidolgozás, valamint állandó szín helyi, önálló üvegművességre utal. Alapvetően két mintacsoport hatása figyelhető meg ezeken: egyrészt a Rajna-Duna vízi út kapcsán nyugati, másrészt syriai. Emellett, mivel gyakran kerülnek elő a pontosan datálható, rátétes díszítésű kelyhekkel együtt, gyártásuk ugyanerre az időszak­ra datálható (Kr. u. 3. század első fele), ezen belül is Barkóczi feltételezte, hogy egy rövidebb, 25-30 éves periódushoz rendelhetők hozzá.72 Az ekképp díszített tálak, poharak a Kr. u. 2. század végén-3. század első felében egész Nyugat-Európában elterjedtek Skandi­náviától Britanniáig, Galliától és Germaniától kezdve Hispániáig és Italiáig, megállapítható azonban, hogy Köln környékén nagyobb számban vannak jelen. A keleti területeket illetően Pannóniát, a syriai­­palaestinai területeket, Egyiptomot és a Pontus-65 ISINGS 1957; GOETHERT-POLASCHEK1977. 66 RÜTTI 1991. 67 BARKÓCZI 1988. 68 BARKÓCZI 1988, Form 25. a-b; ISINGS 1957, Form 96; RÜTTI 1991, Form AR 56, 60.1; HARTER 1999, Form A 16; HOFFMANN 2002, Form C3.3.1.9; PAOLUCCI 1997, 100-101; SAKL-OBERTHALER-TARCSAY 2001, Taf. 3.23-24; SARANOVIC-SVETEK1986, Tab. 1.4,8. 69 DÉVAI 2011,135. 70 BARKÓCZI 1986,166-189. 71 BARKÓCZI 1986,167. 72 BARKÓCZI 1986,181-182. 45 N

Next

/
Oldalképek
Tartalom