László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Kövesdi Mónika: Vaszary kertje (Vaszary János festőművész tatai háza)
A KÉT MUNKÁSPÁRT EGYESÜLÉSE KOMÁROM-ESZTERGOM VÁRMEGYÉBEN zetem szerint ebben a kérdésben folytatni kell a felvilágosító munkát az Esztergom-Komárom-megyei (sic!) pártszervezetünkben.”44 45 Eszerint a kérdés kapcsán a vármegyei kommunistákra bizonyos fokú türelmetlenség volt jellemző, amit mindenképpen orvosolnia kellett a felsőbb szervezeteknek. A 22 hozzászólást követően a Jelölő Bizottság a konferencia elé terjesztette az új választmány névsorát, amelyet a konferencia minden egyes személynél tapssal jóváhagyott.43 (2. táblázat) Az újonnan megválasztott pártválasztmány öszszetételének vizsgálata során megállapíthatjuk, hogy az abban szereplő 48 fő nemek szerinti megoszlása ekkor mutatta a legnagyobb arányeltolódást. Mindez azt jelenti, hogy a 44 férfi (92%) mellett mindössze 4 nő (8%) került a testületbe. Az 1947. március 2-án megtartott második vármegyei konferencián megválasztott személyek közül mindössze 17-en (16 férfi és 1 nő) maradtak, akik név szerint a következők voltak: Bárdkai István, Bottyán István, Detre István, Dr. Hadanich Gyula, Eckl Gyula, Hauer István, Korczyl József, Kupor József, Mázi József, Németh József, Pásztor Sándor, Rigó József, Soós Sándor, Szalai Klára, Szegvári József, Sztán Ferenc és Vajay István. Az imént felsoroltak közül az 1946. február 17-i első választmányból pedig még ennél is kevesebben, mindössze hatan maradtak, akik közül Molnár Lajos személye érdekes amiatt, hogy ő a második választmányból kimaradt ugyan, a harmadikba ellenben már visszakerült. Amennyiben a tagok lakhelyét vesszük vizsgálat alá, abból ismételten kiderül, hogy Tatabánya vezető szerepe továbbra is megkérdőjelezhetetlen volt. Emellett jelentős számú választmányi tagot adott még Dorog és Komárom is. A táblázatban szereplő foglalkozások közül nem meglepő módon a bányászok és a földművesek voltak felülreprezentáltak. A konferencia végén elfogadott határozat többek között kitért a Szociáldemokrata Párt berkein belül megindult tisztogató akciókra, a tízes csoportok létrehozására és a mezőgazdasági termelés eredményeinek ismertetésére is.46 Rostás István néhány nappal később elkészítette a konferenciáról szóló jelentését, amelyben elégedettségének adott hangot a politikai és a szervezeti beszámoló tartalmát illetően. Negatívumként az elnökség személyi összetételét és a felszólalásokra fordítható rövid időtartamot hozta fel.47 A KÉT MUNKÁSPÁRT ALSÓBB SZERVEZETEINEK EGYESÜLÉSE A Szociáldemokrata Párt sorsa 1948 februárjának közepére végleg eldőlt, bár voltak olyanok is, akikben tovább élt még az az illúzió, hogy a tömeges kizárások vállalásával a fúzió elkerülhető. Az 1948. február 18-i szociáldemokrata összvezetőségi ülést4'4 követően február 21-én Szurdi István „szigorúan bizalmas” minősítésű körlevelet küldött szét a vármegyei titkároknak, amelyben a következő hetekre vonatkozó tennivalókra utasította őket.49 A feladatok között szerepelt a vármegyei székhelyek és városok helyi végrehajtó bizottságainak a megvizsgálása, a jobboldali magatartást tanúsító személyek azonnali eltávolítása, továbbá a tisztségükről lemondatottak politikai hibáinak alapos megvilágítása a pártnapokon.50 Hangsúlyozta továbbá azt is, hogy „a titkár elvtársaktól elvárjuk, hogy mint mozgalmi területek vezetőit, nem fogja el hisztérikus hangulat. Tudomásul veszik, hogy egy tisztogatási folyamat jelent veszte44 PSZL A Magyar Kommunista Párt iratai, 2/4-16/180. 22-23. 45 MNL KEML Az MKP Komárom-Esztergom Vármegyei Bizottságának iratai, XXXV. 23/3/1.52-53. 46 GECSÉNYI1975,58-59. 47 PSZL A Magyar Kommunista Párt iratai, 274-16/33. 8 ?8'48 Az ülésen Marosán György leleplezte a párt „jobboldalának káros tevékenységét”, „bűneit”, illetve a baloldal harcát a jobboldal ellen, Horváth Zoltán pedig felségeket, de tudatában vannak annak, hogy pártunk politikai súlyát nem párezerrel több, vagy kevesebb tag jelenti, hanem a munkásosztály harcában tanúsított marxista magatartás.”5' A körlevelet követően néhány nappal a tisztogatási hullám újult erővel söpört végig az SZDP vármegyei, járási, városi és községi szervezeteinek vezetőségeiben. Soós Sándor április 13-án kelt jelentésében arról írt, hogy sok helyen túlságosan szigorúak voltak a kizárások52 alkalmával. Ez azt eredményezte, hogy a szociáldemokraták egyre kisebb számban látogatták a közös pártrendezvényeket, az ott felmerülő kérdésekhez pedig egyáltalán nem fűztek észrevételeket. A vármegyében működő egységbizottságok munkájuk végeztével a Szociáldemokrata Párt vármegyei szervezeteiből 430 tagot zártak ki, ebből Tatabányán 144-et, Esztergomban pedig 72-t. A legkisebb mértékű kizárás Dorogon volt, itt ugyanis csupán 16 fő került eltávolításra.33 A kizártak olvasta annak a negyven országos vezetőnek a nevét, akiket lemondattak, illetve félreállítottak. 49 STRASSENREITER 2000, 258-261. 50 PSZL A Magyar Kommunista Párt iratai, 274-7/205. 12. 51 PSZL A Magyar Kommunista Párt iratai, 274-7/205. 12. 52 Kisbéren például 120-ból 100 tagot akartak kizárni, köztük az összes tanítót. 53 PSZL A Magyar Kommunista Párt iratai, 274-16/180. 114-115. 267
