László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Schmidtmayer Richárd: A tatai zsidó iskola pedagógiai elvei és felszereltsége az 1850-es években
SCHMIDTMAYER CSABA színvonalas oktatásra alkalmasakat viszont az új iskolában tovább foglalkoztatták új, idegenből hívott főtanító vezetése mellett. Ekkor a hitközségnek még nem volt saját iskolaépülete, ezért kezdetben a piaristák egy hátsó udvari, háromhelyiséges épületét használták erre a célra, később átköltöztek a hitközségi elöljárók által bérelt Skalitz-házba, amelyet azonban a tulajdonosok eladtak a fejük fölül. A költözések közben több hetes szünetek álltak be a tanításban.10 1853-ra nagy nehézségek közepette felépült a zsidó iskola állandó épülete. A megnyugtatóan rendezett sorsú, bár továbbra is a szükségesnél szerényebb anyagi körülmények között működő iskola iránt olyannyira megnőtt az érdeklődés a hitközségben, hogy három éven belül közel 150-re nőtt a benne tanulók száma, akiket egy héttagú tanári kar oktatott.11 A Bach-korszak tanügyét Leo Thun vallás- és közoktatási miniszter neve fémjelezte, aki elsősorban a középfokú oktatást birodalom szerte megreformáló rendeletével, az úgynevezett Entwurffal12 írta be magát a magyar neveléstörténetbe, ugyanakkor a zsidó közoktatás számára pozitív változások álltak be működése alatt.13 Bár nem az ő nevéhez köthető, a korszak izraelita oktatására jelentős hatással bírt a szabadságharc leverését követően a zsidóságra kirótt hadisarc, amelynek megfizetését 1850 szeptemberében elengedte Ferenc József, azonban feltételül szabta egy zsidó iskolaalap felállítását egymillió forint értékben. A pénzalap hármas célt szolgált: rabbiképző alapítását, mintafőiskolák létesítését, valamint vak vagy siketnéma zsidó gyermekek támogatását. Ezt a hármas célt 1856. március 29-én határozta meg egy kormányzati rendelet, a tatai izraelita iskola pedig nagyon hamar, még az év folyamán az abban meghatározott mintafőelemi iskolává vált.14 LEDERER ÁBRAHÁM, A PEDAGÓGUS15 Mielőtt rátérünk az iskola pedagógiai programjának ismertetésére, röviden szót kell ejtenünk a tatai zsidó iskola azon főtanítójáról és egyben igazgatójáról, akinek a munkálkodása alatt az iskola a fent említett rangos kitüntetésben részesült, mert bár rövid ideig, mindössze két évig vezette az intézményt, pedagógiai szakértelme és szemléletmódja így is erős hatással volt annak szellemiségére. Lederer Ábrahám 1827. január 9-én született a csehországi Libochovicében. Iskoláit Prágában végezte, majd rövid ideig cseh földön működött tanítóként. 1854-ben a tatai hitközség hívta meg az újonnan felépült iskolába igazgatónak. Az itt töltött három éve alatt tanulta meg a magyar nyelvet, és tett szert országos ismertségre. Ennek köszönhetően 1857-ben meghívták a pesti izraelita mintaiskolába. A következő évtől kezdve ennek az intézménynek a tanítóképző iskoláját vezette igazgatóként. 1869-től mint az országos közoktatási tanács tagja fejtett ki jelentős tevékenységet. Kormányzati megbízásból több magyar tan- és olvasókönyvet fordított és dolgozott át német nyelvre, miközben rendszeresen írt pedagógiai témájú szakkönyveket is. 1916. szeptember 17-én hunyt el. HERZFELD 1896,194-195; LEDERER 1856,15-16. 11 LEDERER 1856,17-19. 12 Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich. 13 FELKAI 1998,30-32. 14 FÁBIÁN 1929; VENETIANER 1922, 204-207. Mivel a tatai izraelita mintafőiskolát még nem a zsidó iskolaalapfinanszírozásával hozták létre, Venetianer a pesti intézményt tekintette az első alapításnak. A vizsgált 1856-os évkönyv alapján jól látszik, hogy már Tatára érkezésekor is foglalkoztatták azok a pedagógiai kérdések, amelyek későbbi munkájában is megjelentek. Ilyen téma például a szülők és a pedagógusok kapcsolata, a kettő közötti munkamegosztás és felelősség. A tatai évkönyv első és legterjedelmesebb fejezetét szentelte ennek a kérdéskörnek, nélkülözhetetlennek tartotta, hogy a szülők megértsék és elfogadják az iskolai oktatás-nevelés fontosságát, valamint a gyermekeik ebben a szellemben történő felkészítését az iskolaköteles korra.16 Ugyanebből a felfogásból több műve is született tevékenysége során, amelyekben gyakorlati tanácsokat és útmutatást kínált a gyermekek fiatalkori neveléséhez.17 A tatai iskolát is modern pedagógiai szemlélete alapján vezette, és bár csak három évig működött a városban, meghatározó szereplője lett az iskola működésének. Nem kis részben az ő itteni tevékenységének volt köszönhető a mintafőiskolai cím, amivel láthatóan ő is tisztában volt, azt szerénysége okán mégis a hitközség közös sikerének tartotta.18 15 Életrajzát bővebben lásd az alábbi helyeken: SZINNYEI 1980-1981, VII, 949-953; MANDL 1929; Egy öreg tanár jubileuma. (Vasárnapi Újság, 44. évf. 3. sz. 1897. január 17■ 42-43.) 16 LEDERER 1856,3-12. 17 Például: LEDERER 1877a; LEDERER 1877b; LEDERER 1893. 18 LEDERER 1856,19. 224
