László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Schmidtmayer Richárd: A vértesi várak "valódi" urai az 1440-es években
SCHMIDTMAYER RICHÁRD ekkor birtokában volt az Esztergom megyei Tarjánnak.110 Amennyiben így volt, akkor Erzsébet 1442- ben csupán megerősítette a korábbi állapotokat: a két várnagy ifjabb János és egy ismeretlen személy familiárisai lehettek már 1440-től. 1459-ben az említett Saras és Tarján birtok Újlaki Miklós tulajdonában volt, ami alapján elképzelhető, hogy Újlaki befolyása már 1440-ben megjelent a térségben.111 A JÁNOS-FIAK ELŐRETÖRÉSE 1442 őszén jelentős változás állt be a János-fiak pozícióiban. A küzdelmek kiindulásakor a legkevesebb birtokkal rendelkeztek, ráadásul - talán a pozícióik biztosítására - különböző oldalon helyezkedtek el a harcok során. 1442-ben a négy testvér már együttes erővel lépett fel Erzsébet oldalán. Katonai előtörésüket házassági kapcsolatokkal is megerősítették. Erzsébet és talán Ciliéi Ulrik anyagi támogatásának köszönhetően Zala, Veszprém és Vas megyében jelentős pozíciókat foglaltak el.112 Id. János Erzsébet pohárnokmestereként113 a királyné udvarában is jelentékenyebb befolyással rendelkezett. Az elhunyt királyné hívei 1443 elején Esztergomban gyülekeztek,114 s úgy tűnik, többen folytatták a küzdelmet V. László nevében. Ulászló még januárban a hűtlennek tartott ifjabb János Vitány várához tartozó Bicskét és néhány környéki birtokait eladományozta.115 * Az adományozásnak minden bizonnyal foganatja lett, hiszen az újdonsült birtokosok a nyáron pallosjogot szereztek e településekre, ami a települések tényleges kézbentartása nélkül semmit sem ért volna. A János-fiak 1443 elején folytatták előretörésüket, hiszen úgy tűnt, Ulászló sem kívánta betartani a halott királynővel kötött békét.117 Győr városát Ulászló csapatai ismét sikertelenül ostromolták meg,118 aminek egyenes következménye az lett, hogy III. Frigyes osztrák csapatokat küldött a város biztosításá110 Tarján és Saras birtokában később is kimutatható Sandrin helyett Buzlai László és Bedegei Benedek szomszédosként („Ladislao Buzlay et Benedicto Bedegey de Saras”): 1447. április 26. (DL 98266.) Ugyanebben az évben tiltották Sandrin fiát Literatus Györgyöt és Bedegei Benedeket, Tamást valamint Albertet, hogy Buzlaynak zálogosítsák el az ő részüket is: 1447. január 9. (DL 14042.) 111 „Possessionem suam Saras vocatam in comitatu Strigoniensi habitam ac totum et omne ius suum si quod haberet in possessione Tharyan nuncupata in eadem comitatu Strigoniensi existenti”: 1459. augusztus 6. (DL 15390.) 112 PÁLOSFALVI 2003, 917-918. 113 1441. november 30. (DL 13654.); 1442. január 20. (DF 286140., DL 107900.); 1442. március 23. (DF 286141.); volt pohárnokmester: 1443. január 1. (CHMEL 1838, LXXVIL); 1443. augusztus 8. (DL 13731.) 1,4 Szécsi Dénes és Tamás, id. Rozgonyi János, Salánki Ágoston, Giskra. (CHMEL 1838, LXXVIL) 115 Az adományozás igen figyelemre méltó: 1443. január 25. (DL 50131.; TÓTH-SZABÓ 1917, 381-382.) Az okiéra. Ráadásul ebben az időben halt meg ifjabb Rozgonyi István is, akinek helyébe tapasztalatlan fia, Sebestyén lépett. Ifjabb János elvesztett egy nagyhatalmú rokont, egy potenciális szövetségest akkor, amikor birtokai ismét határvonalra kerültek. Valamilyen módon mégis sikerült elkerülnie, hogy birtokait elkobozzák. Márciusban az országgyűlésen Hunyadira és Újlakira mint országos főkapitányokra bízták a Dunántúl, de különösen a János-fiak szorongatta Vas és Zala megye pacifikálását.119 Az országgyűlést követően az ország belső rendje lassan helyreállt, a távolsági kereskedelem is megindult.120 Hosszú idő után újra pozsonyi kereskedők keresték fel az Európában is számon tartott tatai Keresztelő Szent János napi vásárt.121 Itt nagy meglepetés fogadta a kalmárokat, mert feltartóztatták őket egy pozsonyi polgár négy évvel korábban elkövetett „vétsége” miatt. Az esetet két levél őrizte meg, amelyek érdekes adalékokkal szolgáltak a vizsgált időszakra. Egyrészt rávilágítanak arra, hogy 1439 és 1443 között a kereskedők nem látták célszerűnek felkeresni Tatát, a harci cselekmények miatt. Tata ezek alapján is a frontvonalon helyezkedhetett el, hiszen Pozsony város kitartott a királyné mellett, így például 1442-ben, amikor Erzsébet - feltehetően ifjabb János vezetésével - irányította a települést, lett volna alkalmuk felkeresni a várost. vélben Vitány várának három birtoka szerepel: Bicske, Csapol és Szentlászló. Ezeket pont annak a Szerdahelyi-családnak adta, akiktől Zsigmond 1419-ben megszerezte. Ráadásul a forrásban említett Szerdahelyi nem más, mint Rozgonyi Simon fiainak pozsonyi várnagya. (ENGEL 1996, 395.) Még egy pontatlanság is szerepel az írásban, amely szerint e birtokok zálog címén lennének ifjabb János kezén, azonban 1440 decemberében éppen Ulászló adományozta élethossziglan neki. Az adományozás utalhat arra, hogy a pozsonyi ág elvesztette a befolyását ebben az időszakban a vértesi birtokokban. 1,6 1443. június 1. (DL 50135.) 117 QUELLEN WIEN II, 219. (1443. január 25.) 118 QUELLEN WIEN II, 221. 119 ZICHYXII, 199; DRH, 322-323. 140 A budai polgárok téglát kérnek Bécsből: 1443. április 6. (QUELLEN WIEN II, 223.) A Bécset, valamint Pozsonyt, Budát és Székesfehérvárat érintő útvonalakat részben ellenőrző Szécsi fivérek is békére törekedtek: 1443. április 3. (DL 48647.) 121 SCHMIDTMAYER 2011,203. 204
