László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
László János: Fejezetek a Bakonyalja régészeti-történeti múltjából. I.: Súr
FEJEZETEK A BAKONYALJA RÉGÉSZETI-TÖRTÉNETI MÚLTJÁBÓL L: SÚR 7. Urna töredéke. (2. tábla 3) Csillámos homokkal soványított, kívül fekete, belül szürke színű edény töredékei. Pereme kissé kihajló, nyaka enyhén szűkülő, vállbán gömbölyödő.41 8. Mély tálka töredéke. (2. tábla 2) Csillámos homokkal soványított, vörösesbarna színű, enyhén kihajló peremű, gömbös testű.42 A sír a kerámiamellékletek alapján a korai vaskorra keltezhető, annak is a legkorábbi fázisára (HC). Ha alaposan megvizsgáljuk az edények és urnák alakját és anyagát, megállapíthatjuk, hogy némely darabot még az urnamezős időszak késői szakaszában használták (HB), ugyanakkor néhány már kifejezetten a kora vaskor sajátos típusa, mind alakját, mind anyagát és készítéstechnikáját tekintve. A kézzel formált, behúzott peremű tálak (2) (1. tábla 2) a BD periódustól a HC periódusig megtalálhatók, az urnamezős időszak legjellemzőbb darabjai.43 Szintén az urnamezős kultúra formakincséhez sorolható a felhúzott, háromszög átmetszetű fül, amely egy kissé behúzott nyakú, enyhén kihajló peremű tálon található, (5) (1. tábla 3) továbbá a kihajló peremű mélytál. (8) (2. tábla 2) A fekete színű, olykor grafitos, fényezett felületű, cilindrikus nyakú, enyhén kihajló peremű, kettős kúpos testű urnák szoros párhuzamait megtaláljuk az Északkelet-Dunántúl kora vaskori temetőiben.44 (1. tábla 1; 2. tábla 1, 3) Ugyanígy ezen időszak sajátjai a nyakon található osztóvonal alatti körárkos, háromszög alakú bütykök. (1. tábla 4; 2. tábla 1) Mindezek alapján az állapítható meg, hogy a sír egy olyan népesség temetkezési kultúrájának nyoma, amely még a kerámiakészítés hagyományát tekintve megőrzött elemeket az urnamezős korszakból, ugyanakkor már a vaskor egészen korai időszakában élt. Nagy a valószínűsége annak, hogy a területen további sírok kerülhetnek elő a későbbiekben, akár tervszerű feltárás keretében. Kisfaluhelyi-dűlő (4. kép) A lelőhely a településtől nyugatra fekszik, a Csatka felé vezető földes út két oldalán. Egy északnyugatdélkeleti irányú, déli oldalán lankás dombháton található, annak is inkább az alsóbb részén. A háromszög alakú területet északon és délen is alacsony vízhozamú patakok veszik közre, a régészeti korokban 41 V=0,6 cm; Itsz.: 2014.3.7.1.-2014.3.7.4. 42 V=o,6 cm; Itsz.: 2014.3.8.1.-2014.3.8.2. 43 PATEK1968,102. 44 A teljesség igénye nélkül: Vaszar, 2. számú halomsír: HORVÁTH 1969, 125, 120, 16. kép; Süttő: V. VADÁSZ é. n., 82; Vaszar, Pörösrét, 11. számú halomsír: MITHAY 1980, 66, 12. kép. Továbbá: PATEK 1982- 1983, 66. ezek biztosíthatták a megfelelő vízutánpótlást. A felszínen nagy intenzitásban kerülnek elő késő bronzkori, urnamezős kultúrához tartozó edénytöredékek. Zömük kézzel formált, vastag falú házi kerámia, síkozott peremeket, valamint háromszög átmetszetű szalagfület is találunk köztük.45 Az edénytöredékek mellett több helyen paticsdarabok is a gyűjthetők a felszínen, ezek inkább kemencékhez, semmint házfalak tapasztásához tartozhattak, mivel kisebb foltokban jelentek meg. Már Pesty Frigyes helynévtárában is megjelent a lelőhely, ugyanígy Kisfaluhely néven. Úgy tartották, hogy az elpusztult Súr falu állt ezen a helyen, sőt még 1790-ben is látni vélték templomának romjait.4'’ Ismerve az itt előkerült leletanyag korát, két lehetőségre gondolhatunk: vagy az emlékezet összekeverte a távolabb állt, egykori csatári templom romjával - amelyről még később lesz szó -, vagy pedig a felszíni őskori kerámiaanyag alapján - nem lévén régészek - tévesen határozták meg a leletek korát. Az 1903-as kérdőpontok megválaszolásakor is utaltak arra, hogy ezen a helyen 15-20 évvel ezelőtt bronz- és edénytöredékeket találtak, ez a leírás már megbízható a terepbejáráson összegyűjtött leletek korának ismeretében.47 Katolikus templom (4. kép) A település katolikus temploma a falu központi részén található, ugyanakkor nem az egykori átmenő forgalmat biztosító főutcán, hanem attól kissé keletre, egy domb oldalában, az Árpád utcában. A templom jelenlegi formájában 1785-ben épült, szabályosan keletelt, a 19. században többször átalakították. 2010. évi felújítása során vált ismertté, hogy az épületnek középkori előzményei vannak. Ugyan régészeti feltárás nem volt a templombelsőben, azt mégis meg lehetett állapítani a felújítandó padlózat felszedése után, hogy mind az északi, mind a nyugati, mind a déli mai templomfal alatt törtkő falazás húzódik, ennek falsíkja általában szabálytalan, tehát valószínűleg az alapozás részét képezhette. Mindebből arra is következtethetünk, hogy az egykori felszín erősen lekophatott. Ezt a falazatot az északi oldalon az épület sarkától 12,7 méteren lehetett nyomon követni. A hajó belsejében egy további, 137 cm széles és 5,7 méter hosszú falszakasz koronája mutatkozott, amelynek vonalát a szentély keleti részében 45 KDMltsz.: 2014.4.1.-2014.4.50. 46 NAGY 2000,171. 47 LDM Régészeti Adattára: 11794. A 2004-ben készül örökségvédelmi hatástanulmány a 2014-ben jól körülhatárolható lelőhelyterületnél jóval nagyobb kiterjedésűnek jelölte ezt a lelőhelyet, főleg északnyugati irányban. 167
