László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Balogh Csilla: Az avar kori gúlacsüngős fülbevalók
AZAVAR KORI GÚLACSÜNGŐS FÜLBEVALÓK Emellett elképzelhetőnek tartható, hogy a kis csövek a granulációkészítéshez is használhatók voltak, a granulációk felhasználásáig azok hevítésére szolgáló, fújtatószerű eszköz fúvócsövei is lehettek. Itt egy eddig ismeretlen, hasonló fúvócsövecskére érdemes felhívni a figyelmet, amely a Deszk-T temető 43. sírjából származik, méretében és jellegében is nagyon hasonlít a már ismert kettőhöz. A bronzlemezből készített, egyik vége felé szűkülő, a másikon kihajló és bevagdosott peremű töredékes cső (12. tábla 4) a férfiváz jobb felkarcsontja mellől került elő. A sír leletei között olyan eszközt nem találunk, amely arra utalna, hogy a sírban ötvösmestert temettek volna el. Azonban figyelemre érdemes az, hogy a csövecske közelében ismeretlen rendeltetésű, töredékes, szegecselt bronzpántokat találtak, amelyek bronz nyersanyagok lehettek, (11. tábla 5) így mégis érdemes számításba venni azt, hogy a sírba esetleg fémmegmunkálással foglalkozó egyént temettek el.3 4 A fülbevalók közül csak kevésnek van meg a fülkarikája. Háromnál (5. kép 8, 10-11; 8. kép 1-2) tokos záródású a karika, amelyeket öntéssel készítettek. Ehhez használható öntőforma ötvössírjainkból nem ismert, az öntőkanál is ritka lelet. A kunszentmártoni eszközök között egy egyszerű kivitelű, bronzpántból kialakított öntőkanál van,3 3 szintén egyszerű forma a csákberényi 369. sír374 * 376 és a klárafalvi ötvös öntőkanala377 is. A sima drótkarikákat kovácsolással és dróthúzó szerszám segítségével is kialakíthatták. A karikák készítésének módját csak mikroszkópos vizsgálatokkal állapíthatnánk meg, erre egyelőre nem adódott lehetőség. A dróthúzás kora középkori mesterek körében való alkalmazásáról tanúskodik a kölkedi ötvössír átlyuggatott vaslemeze.3 8 A gúlacsüngős fülbevalók összeállítása, díszítése és a fülkarika felszerelése után nem maradt más hátra, mint az ékszer felpolírozása, fényesítése. Ehhez a finom aranytárgyaknál aligha használtak fenő- vagy csiszolókövet, inkább valamilyen fényesítő pasztára gondolhatunk, az ötvösleletek között azonban erre utaló nyomot nem ismerünk. A fülbevalók elkészítéséhez szükséges eszközök sorba vétele után azt megállapíthatjuk, hogy e fülbevalók elkészítéséhez olyan eszközök szükségeltettek, amelyek majd mindegyik kora avar ötvössírban fellelhetők, különösen a kisújszállás-nagykerti és a kunszentmártoni ötvösmesterek szinte valamenynyi nélkülözhetetlen eszközzel rendelkeztek. Ennek ellenére csak a kunszentmártoni ötvösmester esetében tekinthetjük bizonyítottnak — a fülbevaló préselőmintája alapján —, hogy készíthetett gúlacsüngős fülbevalót, a fülbevalótípusok területi elterjedése alapján valószínűleg Oroszlány- és Deszk-típusút is akár. OSSZEFOGLALAS A kétféle technikával készült fülbevalók valamennyi ismert példányának számbavételével elvégeztük tipologizálásukat. Az öntött gúlacsüngős fülbevalók között az eddig ismert tömör és üvegbetétes példányok mellett elkülönítettük az öntött, áttört darabok csoportját. A tömör, nők által párosán viselt példányok (17. kép) csak a Dunántúlon fordulnak elő (2. kép). Lelőhelyeik Keszthely és a Fertő-tó környékén koncentrálódnak. A kísérőleleteik alapján semmiképpen sem tarthatjuk kizárólag a pannoniai romanizált lakosságra jellemző ékszertípusnak, mert Meroving- és gepida tradíciókra visszavezethető lelettípusokkal 374 A sír leírása: tájolása: északkelet-délnyugat. Hcsontvázzá2 cm, m=i25 cm. Aknasír. A délnyugati sarokban részleges ló, marha és birka csontok kerültek elő. A sírban hanyatt nyugvó férfi váza mellől származó mellékletek: 1. Vascsat (12. tábla 1) a medencében. Н=з,з cm, sz=2,4 cm. 2. Pontkördíszes csont tarsolyzáró (12. tábla 2), töredékes állapotban. H=8,8 cm, sz=i,4 cm. 3. Ezüst szerelékes, D fülű, egyélű, egyenes hátú vaskés (12. tábla 8). H=i8 cm, sz=2,5 cm, áfül=4 cm. 4. Római bronzérem (12. tábla 3). 5. Lemezből ké(vagdalókés, Cividale-típusú fibula) is feltűnnek. A típus legkorábbi Kárpát-medencei előfordulása pedig a ringelsdorfi langobard temetőből ismert. Az öntött gúlacsüngős fülbevalóknak csak kevés Kárpát-medencén kívüli analógiája ismert, az egyetlen balkáni darab (Gradiste Gradiste) mellett kis számban a Krím-félszigeten (Lucistoe, Skalistoe) találjuk meg őket, de ezek a Kárpát-medencei daraboknál későbbiek, a 7. század első felére keltezett lelethorizontokban fordulnak elő. Szintén a Fertő-tó környékén kerültek elő eddig nagyobb számban üvegbetétes, öntött gúlacsüngős szített, egyik vége felé szűkülő, a szélesebbnél merőlegesen kihajló és bevagdosott peremű, töredékes bronzcső (12. tábla 4) a jobb felkar mellett. Á=2,6-i,8 cm. 6. Szegecselt bronz pánttöredékek a jobb könyök környékéről (12. tábla 5). Sz=o,9 cm. Ltsz.: MFM 53.16.юз- 109. 375 CSALLÁNY1933, V. tábla 14. 376 RÁCZ 2004,125-126. VIII. tábla 1. 377 BALOGH 2004, 267,18. kép 1. 378 KISS 2001, Taf. 25.11; RÁCZ 2004, 91. ISI
