László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Balogh Csilla: Az avar kori gúlacsüngős fülbevalók
BALOGH CSILLA 17. kép: Az öntött gúlacsüngős fülbevalók lelőhelyei (a lelőhelyszámok a 7. kép számaival egyeznek meg) Abb. 17: Fundorte der gegossenen pyramidenförmigen Ohrgehänge (die Zahlen sind mit den Zahlen auf dem Bild 7 identisch) fülbevalók (8), (2. tábla 1-9) de három a Duna—Tisza közének középső harmadából való. (4. kép) Az öntött gúlacsüngős fülbevalókon belül új típusként különítettük el az áttört, öntött darabokat (2. tábla 10-13), amelyek 5 lelőhelyről ismertek. (5. kép) Az öntött gúlacsüngős fülbevalók lelőhelyeit összevetve a Pannóniában eddig ismertté vált római bronzöntő műhelyekkel (7. kép) elég valószínűnek tűnik, hogy a fülbevalók Keszthely-Fenékpuszta és Petronell (Carnuntum) környékén működő, késő antik hagyományú ötvösműhelyekben készültek. A Duna—Tisza közi darabokat kis területen való szóródásuk, valamint a technikailag hasonló, aranyozott bronz öntvények alapján egy ezen a környéken a 7. század első harmadában tevékenykedő ötvösmesterhez kötöttük. Az öntött gúlacsüngős fülbevalók között a legkorábbi darabok a 6. század középső harmadára keltezhető sima példányok, a pont-kör díszesek kicsit későbbre, a 6. század végére/7. század elejére tehetők, ahogyan ezt Bóna István és nyomában Vida Tivadar már megállapította. Az üvegbetétes fülbevalók kísérőleleteinek (gyöngyök, lemezcsüngős nyakék, tükör és csontfésű) vizsgálata alapján sikerült pontosítanunk azok időrendi helyzetét, azok sem tehetők a 7. század első harmadánál későbbre. A gúlacsüngős fülbevalók másik technológiai alapon kialakított nagy csoportjába a lemezből készített darabok tartoznak. (18. kép) Az eddig ismert Szegvár- (3. tábla 1-9), Deszk- (6-7. tábla) és Szentendre-típusok (8-9. tábla) mellett Velika Kladusatípusnak (4. tábla) neveztük el az oldalukon üres háromszögletű cellával és körülötte apró granulákkal díszített példányokat. Külön csoportba soroltuk és Oroszlány-típusként neveztük meg a bronz lemezből készített, préselt díszítésű, áttört oldalú függőket, (5. tábla 2-5) illetve külön soroltuk fel az egyedi, egyik típusba sem tartozó fülbevalókat (Jutas, Szeged- Kundomb, 262. sír). (5. tábla 6-8) A Szegvár-típusú gúlacsüngős fülbevalók közül a méretben legkisebb példányok (Szegvár-Oromdűlő 1. sír és Szegvár-Sápoldal) a legkorábbiak, a 6. század második felére/harmadik negyedére datálhatok. Ezeket még férfiak és nők is hordták, egyesével. Valószínűleg ezeket tulajdonosaik még keletről hozták magukkal. Ezek hasonlítanak leginkább méretben és arányaikban a Suuk-Suból és Skalistoeből származó, 6. század végére tehető darabokhoz. A nagyobb, nők által, párosán viselt példányok már a Kárpátmedencében készültek, a datálásuk a Deszk-T, 24. sír gyöngyfüzére keltező értékű darabjai alapján a 7. század első harmadánál nem korábbi. A típusnak bár igen közeli formai analógiáit ismerjük a Kaukázus vidékéről, (3. tábla 10-24) de 132
