László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Balogh Csilla: Az avar kori gúlacsüngős fülbevalók

AZAVAR KORI GÚLACSÜNGŐS FÜLBEVALÓK

nomsága elmarad a bizánci érmekétől.33 A vizsgálattal kimutatott rézzel történt ötvözés az aranyat megmunkálhatóbbá, szilárdabbá tette. Mivel a mért rézcink szennyezettségi arányt megegyezőnek találták a fülbevalóknál és a bizánci solidusoknál, ezért arra gondolunk, hogy az érmek beolvasztása után már nem ötvözték az anyagot, hanem csak felhasználták.

Az eddig megismert ötvössírokban nincsenek aranydarabok vagy érmek, amelyek közvetlenül az arany feldolgozásra utalnának, de a jutásiban337 338 és a kunszentmártoniban339 lévő kétkarú mérlegek a feldolgozásra szánt arany lemérésére (is) szolgálhattak, így közvetett bizonyítéknak tekinthetők az aranyművességhez.

A gúlacsüngős fülbevalók között bronzból és ezüstből készített darab csak az Oroszlány-típusúak között fordul elő. A bronz alapanyagot gyakrabban bronzlemez és bronzrúd,34" ritkábban rontott tárgy,341 római bronztárgytöredék,34' esetleg salak és olvadékcsepp343 formájában találjuk meg az ötvössírok anyagában.

Eszközök344

A fülbevalók készítése — munkafázisok szerint — az alábbi eszközök használatával történhetett: az érmek és a bronz nyersanyagok beolvasztása után előbb kialakították a bádogot, amelyhez egyengetőlapra, üllőre, kalapácsra, fogóra és a nyújtáshoz hevítésre volt szükség.345 Üllő a csákberényi, a kunszentmártoni és a kisújszállási ötvössírokban fordul elő.346 Mindhárom vasból készített, csonka gúla alakú, munkafelületük meglehetősen kicsi, 4x6 cm körüli. Alsó végüket valószínűleg kőbe vagy farönkbe foghatták.

A bádog alakítására, egyengetésére alkalmas nagyságú és formájú kalapácsok a csákberényi, a

337 A fülbevalók aranyfinomságát a Phocas-solidusokkal hasonlították össze. Sajnos az anyagvizsgálatról szóló dokumentáció, amelyre Ormándy János hivatkozott, nincs a Móra Ferenc Múzeum Régészeti adattárában, így a vizsgálatokról csak a közölt következtetéseket vehettük alapul. (ORMÁNDY 1995, 59. j.)

338 RHÉ-FETTICH1931, VIII. 1.16-17.

339 CSALLÁNY1933, IV tábla 6.

340 CSALLÁNY1933, V. tábla 1, 2, 4,10,12,15,18, 22, 33, 42; KISS 2001, Taf. 25. 6, Taf. 26. 47; RHÉ-FETTICH 1931, VIII. 1.15,19.

341 KISS 2001, Taf. 24. 24, 36-37.

342 Római bronzüst töredékei a klárafalvi ötvössírból (BALOGH 2004, 18. kép 7); római érmek, akasztók, tál és szobor (?) töredéke a kölkedi ötvös mellől (KISS 2001, Taf. 24.23,36-37,42-43,45-46).

343 CSALLÁNY 1933, V. tábla 55-56, 60.

344Az avar kori ötvös és kovácsszerszámokkal részletesen

Rácz Zsófia foglalkozott. (RÁCZ 2004; RÁCZ 2009;

RÁCZ2014.)

kölkedi, a kisújszállási, a kunszentmártoni, a klárafalvi és a gátéri ötvössírok anyagában is megtalálhatók.347 Az egészen kis méretű ötvöskalapácsok finomabb munkákra, cizellálásra, esztétikai hibák kijavítására voltak alkalmasak. A jutási, csákberényi, kisújszállási, aradkai és kunszentmártoni eszközök között ismerhetünk fogókat, fogótöredékeket,348 amelyek a megmunkálás, a hevítés során kézi rögzítőeszközök voltak.

A gondosan előkészített lemezre kijelölték a készítendő gúla formáját, amihez használhattak rajzeszközt és esetleg sablont is. Ilyen sablon lehetett a kunszentmártoni leletek között lévő, háromoldalú gúla készítésére szolgáló minta is (9. kép 1) annak ellenére, hogy hagyományosan eddig csak préselőmintaként értelmezték.349

Előrajzoláshoz használhatták a jutási sírból előkerült krétadarabot,350 rajztű vagy karcoló lehetett a kisújszállási ötvössír 15 cm hosszú, hegyes bronzszerszáma is.351 Ezeken kívül a kunszentmártoni ötvössír keskenyebb poncolórúdja is alkalmas volt bádogra rajzolásra, karcolásra.352

A gúlaalapnak, a Velika Kladusa-, a Deszk- és a Szentendre-típusú daraboknál felbukkanó, a cellákat alkotó aranyszalagoknak és a fedlapokra rögzített, hengeres tagoknak a kialakítása lemezvágó olló használatával történt. A jutási, kisújszállási, aradkai és kunszentmártoni eszközök között találjuk meg a lemezvágásra alkalmas ollókat, és a klárafalvi eszközök között is sikerült azonosítani egy töredéket.353

A vágási éleket finomabb reszelőkkel vagy dörzskövekkel dolgozták el, a lemezek egyenetlenségeit kikalapálták. A jutási sírban legalább három, a kisújszállásiban kettő reszelő volt.354 A klárafalvi eszközök között lévő, hengeres csontmarkolatú, vastőrként közölt tárgyat355 a kisújszállási ötvössír egyik eszköze alapján Rácz Zsófia reszelőként azonosította.356

345 LÁSZLÓ 1970,170.

346 RÁCZ 2009, 10. kép 3; CSALLÁNY 1933, VI. tábla 3; RÁCZ 2004, XXXI. t.l.

347 RÁCZ 2009,13. kép 2, 4; KISS 2002, Taf. 25. 7-8,10; RÁCZ 2009, 13. kép 5; CSALLÁNY 1933, V. tábla 37- 38; BALOGH 2004,17. kép 2; KADA 1905, 370,1. kép.

348 RHÉ-FETTICH 1931, IV. tábla 13; RÁCZ 2004, VI. tábla 2, VII. tábla 1; RÁCZ 2004, XXIV. tábla 1; NAD1959, Tab. V. 3; CSALLÁNY 1933, V. tábla 30.

349 CSALLÁNY 1933, 7, 25-26; RÁCZ 2004, 60,162.

350RHÉ-FETTICH 1931, VIII. tábla 2.

351 RÁCZ 2004, XXXII. tábla 1.

352 CSALLÁNY 1933, III. tábla 2.

353 RHÉ-FETTICH 1931, IV. tábla 14; RÁCZ 2009,14. kép 2; NAD 1959, Tab. V. 6; CSALLÁNY 1933, V. tábla 32; BALOGH 2004,18. kép 7.

354 RHÉ-FETTICH 1931, IV. tábla 16-18; RÁCZ 2009,16. kép 5-6.

355 BALOGH 2004,17. kép 3.

356 RÁCZ 2004,149, XLIII. tábla 1.

I29