László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Balogh Csilla: Az avar kori gúlacsüngős fülbevalók

AZ AVAR KORI GÚLACSÜNGŐS FÜLBEVALÓK

tárt temető jelenleg ismert része a 6. század harmadik harmadától a 7. század első harmadáig keltezhető anyagot tartalmaz.206

A fülbevalótípus keltezéséhez a magántulajdonban lévő bágyog-gyűrhegyi függőpárral ugyanazon sírból származó szűrőkanál207 vizsgálatával, az oroszlányi fülbevaló kísérőleleteinek áttekintésével és a préselési technika figyelembevételével juthatunk közelebb.

A Kárpát-medencében biztosan a 6. századra keltezhető préselőmintát nem ismerünk. Ez, valamint a legkorábbi avar kori ötvössírok (Klárafalva-B

60.,208 209 Jutas 166.,204 Kölked-Feketekapu B, 80.210 sír és kisújszállás-nagykerti211 sírok) alapján a préselési technika elterjedésével a Kárpát-medencében a 7. század első negyedétől számolhatunk. Tehát a préselt gúlacsüngős fülbevalók a 7. század elejénél korábban biztosan nem készültek.

A bágyogi fülbevaló mellől származó, a kanálfejnél laposra nyújtott, majd a vége felé kerek átmetszetű nyéllel ellátott kanál a szűrőkanalak legnépesebb, C típusába tartozik (B variáns).212 Az ilyen típusú szűrőkanalat tartalmazó Szentendre 3. sír 607-610 között vert Phocas solidusa — amely verdefényessége alapján nem sokkal verése után kerülhetett a sírba213 — a típus post quemjeként tekinthető. Hosszú életű

206A szerző ásatása, jelenleg feldolgozás alatt. Előzetes összefoglalás: BALOGH 2014.

TOMKA 2008, 247. Abb. 11.1.

2üliBALOGH 2004,266-267,15-18. kép.

209 RHÉ-FETTICH1931,32. IV. és VIII. t.

210 KISS 2001,25-26, Taf. 24-27.

211 RÁCZ2014,161-164, Taf. 23-33.

212 TOBIAS 2001,171-172,174, Abb. 5; LŐRINCZY-STRAUB 2005,130.

2,3 BÓNA 1983,104.

214 LŐRINCZY-STRAUB 2005, 15. j. A szerzőpáros által a hasonló szűrőkanalat tartalmazó Gyula-Dobos, 1. sír 7. század harmadik harmadára és a szeged-kundombi 308. sír 7. század második felére való keltezését érdemes újragondolni. (LŐRINCZY-STRAUB 2005,

130.) A gyulai sír a leletek között lévő sarló alapján került a közép avar korba. (LŐRINCZY1998, 349) Bár a sarlók avar sírokban való megjelenését hagyományosan a közép avar időszaktól kezdve tekintjük általánosnak, de munkaeszközként való sírba kerülésük kora avar kori jelenség (SOMOGYI 1982,194), és szórványosan a gepida (Kiszombor B. 133. és 87. sír: TÖRÖK 1936, XLIX. t, LVII. t.) és langobard (Szentendre- Pannóniatelep, 11. sír: BÓNA-B. HORVÁTH 2009, Taf.

37.11:1) temetkezésekben is feltűnik hasonló funkcióban. Kiragadott példák: Szeghegy/Lovcenac (Szerbia) (SOMOGYI 2002, 288); Péterréve/Backo Petrovo Selo, Cik (Szerbia) 107. és 37. sír (BUGARSKI2009, cl. 25, cl. 65); Szeged-Fehér tó A. 3. sír (MADARAS 1995,75, Pl. 1.

3: 8) és Vaskút-Kossuth utca 433. (BALOGH 2013,503. kép з)А gyulai sírban a sarlótöredék a lábfejcsontoktól

típus, amelynek használata a közép avar kor elejéig kimutatható.214

Az oroszlány-borbálatelepi 40. sír közöletlen, a sír leleteiről annyit tudunk, amennyi a leletegyüttesről közzétett fotóról21" leolvasható. A gúlacsüngős fülbevalópár mellett még három fülkarika, néhány darab apró, monochrom gyöngy és egy bronz spirálokból, közéjük felfűzött, trapéz alakú, préselt díszű lemezcsüngőkből és bronz huzalból hajlított, kettős spirál alakú csüngőkből álló nyakék volt. Ez utóbbi az avar kori leletanyag bizánci eredetű emlékcsoportjába, a bronz és ezüst lemezcsüngős nyakékek közé tartozik,216 * * amelyek a bizánci többtagú csüngős nyakékek utánzataként készültek. A nagyobb számú Közép-Dnyeper vidéki hasonló darabokkal egy időben voltak divatban, legfeljebb a 7. század első harmadának végéig, a legegyszerűbb, már gyöngysorba fűzött változatok is csak legfeljebb a 7. század közepéig.21 A bronz spirálok közé felfűzött oroszlányi nyakék a korábbi képviselők egyike. A trapéz és a kettős spirál alakú csüngőinek legjobb Kárpát-medencei analógiái Pécs környékén fordulnak elő, olyan lelőhelyeken (Gyód, Pécs-Köztemető és Závod),21'4 ahol egyéb bizánci eredetű ékszertípusok (csillagcsüngős fülbevaló, kereszt, kürtös végű karperec, spirális lemezgyűrű és fejes gyűrű) is nagyobb számban fordulnak elő.

25-30 cm-re került elő. A sírt a találók megbolygatták, így biztosan nem dönthető el, hogy milyen funkcióban került a sírba. A leletek között lévő öntött bronz, kürtös végű és a szintén öntött, készélesedő végű, vésett karperec is kora avar típus. A rövid gyöngysorban a legkésőbbi típus a vörös alapon fehér hurokfolyatott és a furatoknál sárga hurokfolyatott opak gyöngy, amely nyugat-európai (alemann, frank) kereskedelmi áru, és a 6. század végétől a 7. század második harmadáig fordul elő az avar kori gyöngyanyagban. (PÁSZTOR 1995, 75; PÁSZTOR 1996, 46-47) Mindezek alapján a gyulai sír esetében inkább a 7. század második negyedére/harmadára való keltezés tűnik megfelelőnek. A kundombi 308. sír esetén a szerzők a szemesgyöngyök közt lévő egyetlen dinnyemag alakú gyöngy alapján valószínűsítették a késői keltezést. A gyöngyfajta igazán a 7. század végétől vált kedveltté, de a kutatás a - főként a Tiszántúlon felbukkanó — nagyobb, lapos, tojásdad alakú, fehéres, illetve világoszöld színű darabokat Szegvár-Sápoldal II. Constans ezüst éremutánzata (SOMOGYI 1997, 110,125) alapján a 7. század közepe-középső harmada időszakára teszi. (PÁSZTOR 2008, 317.) A sír egyéb leletei (ezüst nagylemezgömbös fülbevalópár és préselt rozetta) szintén inkább a kora avar korra jellemző lelettípusok. A dinnyemag alakú gyöngy alapján a sírlelet 7. század középső harmadára való keltezése elfogadhatóbbnak tartható.

2,5 SZATMÁRI 1980, Abb. 3.

GARAM 2001, 45-46; további hivatkozással a korábbi szláv, s az újabb bizánci eredet kérdéséről.

2,7 GARAM 2001, 46.

218 Vö.: GARAM 2001, Taf. 23-24.

ИЗ