László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Balogh Csilla: Az avar kori gúlacsüngős fülbevalók
AZ AVAR KORI GÚLACSÜNGŐS FÜLBEVALÓK berakásos fülbevalójának díszeihez hasonló. (3. kép 6) A fülbevalókat kerek átmetszetű, kerek alakú, oldalt nyitott fülkarikákra függesztették fel. Az erdélyi fülbevalópár fülkarikája tokos záródású. (4. tábla 1) A fülbevalók mindegyike szórványlelet, csak az erdélyi páros, a többi szólóban előkerült ékszer. 5 fülbevalónak legalább tágabban ismerjük a származási helyét, amely a fülbevalótípus közvetlen Duna menti előfordulását mutatja. (10. kép) A Kárpát-medencén kívül ismert egyetlen darab a Velika Kladusaból ismert szórvány. Analógiák hiányában valószínűleg Avarföldön készült ékszertípusról van szó. A Rácalmás és Dávod közötti alig több mint 100 km-re eső három előfordulásából e szakasz közelében működő műhelyre következtethetünk. A fülbevalók keltezése A fülbevalók kronológiai helyzetének kérdését — leletösszefüggések hiányában — egyelőre csak stíluskritikai alapon közelíthetjük meg. A fülbevalók közeli rokonságban állnak a Szegvár-típusú függőkkel, méretben azok nagyobb képviselőivel. Fentebb láttuk, hogy hiányzik egyelőre a meggyőző mennyiségű adatsor ezek keltezéséhet. A Deszk-T 24. sír példányát a sír gyöngyei alapján feltételesen tettük a 7. század első harmadára. A dávodi fülbevaló (4. tábla 10) háromszögletű cellájának közepét kitöltő kerek belső cella a Szentendre-típusú fülbevalók A változata felé mutat kapcsolatot, (vö.: 8. tábla 3-10) de távoli rokonság fedezhető fel a Deszk-típus C változatára jellemző díszítéssel is. (6. tábla 1-3) Sajnos azonban a Szentendre-típusú függők A változatainak keltezésével is gondban vagyunk, mert négy szórványlelet, a többi mellől jellegtelen leletanyagot ismerünk, vagy egyáltalában nem ismerjük a leletösszefüggéseket. A kunpeszéri temető kora avar kori sírjai között mindkét változat megtalálható, ami azonos kronológiai horizonthoz való tartozásukat sugallja. A következőkben, a típus tárgyalásakor majd részletezésre kerülő érvek alapján ezt a fülbevalótípust a 7. század második negyedére/középső harmadára keltezhetjük. Az Erdélyből származó fülbevalópáron az élek nagyobb granulációkkal való szegélyezése a Deszk-típus jellemzője. (Vö.: 6-7. tábla) Összességében a Velika Kladusa-típusú gúlacsüngős fülbevalók tehát a 7. század első felénél pontosabban egyelőre nem datálhatok. Újabb hiteles leletek napvilágra kerülésével a jövő feladata lesz a keltezés pontosítása. TOMKA 2008, Abb. 11.1. 202SZATMÁRI 1980, Abb. 3-Oroszlány-típus (5. tábla 2-5) 1. Bágyog-Gyűrhegy (?) (5. tábla 3)201 2. Makó, Mikócsa-halom, 17. sír (5. tábla 4) északészakkelet-déldélnyugati tájolású padmalyos sír. A 30-35 éves nő mellékletei: borostyán és monochrom gyöngyök, vascsat, orsókarika, kézzel formált edény, juh hosszúfartő, egy-egy részleges borjú és birka, illetve két részleges marha temetkezés. Leírás: A fülbevalópár a koponya két oldalánál került elő. Bronz lemezből készült, töredékes állapotú függőpár. A gúla oldalain háromszög alakú áttörések vannak, amelyeket kivágással alakítottak ki. Az oldallapok szélénél préselt gyöngysor húzódik. A vastagabb bronzlemezből kinyírt fedlapot felforrasztották. Ennek közepén széles bronzpántot húztak át hurokszerűen, végei a fedlap alján két oldalra hajlítottak. Az egyik darabnál a függesztőhurokba egy lapos huzalból készített bronzkarikát és abba egy vastagabb, kerek átmetszetű bronzkarikát fűztek be. A másik fülbevaló karikája elpusztult. Ákarika=i,3 és 1,7 cm. Ltsz.: MFM 2012.9.127. 3. Oroszlány-Borbálatelep 40. sír (3. kép 6; 5. tábla kép 2)202 4. Péterréve/Backo Petrovo-Selo, Cik (Szerbia), 101. sír (5. tábla 5)203 A gúlacsüngős fülbevalókon belül ez négy olyan példányt magába foglaló típus, amelynél nemcsak a függő alkotóelemeit, hanem a gúla díszítését is préseléssel alakították ki. (5. tábla 2—5) Az oroszlányi ezüstből, a többi bronzlemezből készült. Párosán viselt függők voltak, a péterrévei férfi, a másik kettő női sírból származik. Vékony anyaguk és áttört felületeik miatt sérülékenyek, a makói és a péterrévei töredékesek. Az oroszlányi függőpár alapján a töredékes, hiányos darabok fomáját és a készítésük menetét is rekonstruálhatjuk. A függők összeállítását a következők szerint képzelhetjük el. A bronz lemezre előrajzolták a gúla szétterülő mintáját, feltehetően valamilyen sablon és karcoló segítségével, majd préseléssel alakították ki a granulációkat utánzó gyöngysordíszékét. Ilyen fülbevaló előállítására sablonként és préselőmintaként a kunszentmártoni ötvössír mintái között fellelhető bronzöntvényhez (5. tábla 1) hasonló tárgy is alkalmas lehetett. Az oldallapok közepét még az oldalak hajtogatása, forrasztása előtt kinyírták. (6. kép 3) A makói és a péterrévei fülbevalóknál a fedlapra előbb rászerelték a függesztőfület, s ezután az összehajtott és forrasztással rögzített gúlaalapra a fedlapot felforrasz-203BUGARSKI2009, 40. T. V.30: 4. Hl
