László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Régészeti feltárások Komárom-Esztergom megyében 2012-ben
RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK 2012-BEN tegulák töredékeiből, részben terméskőből épített sír - a recens rongálások ellenére - viszonylag jó állapotban maradt fenn. A XIV. szelvényt a padlószintbe süllyesztett sír teljes kibontásának céljával nyitottuk meg. Az épített sír feltárásával lehetővé vált az objektum építési technikájának rekonstrukciója is. A sír építésekor először élére fektetett fadeszkákat helyeztek be, amelyek lenyomata a mai napig megfigyelhető a habarcsban. A deszkakeretek közé nagyméretű termésköveket helyeztek, amelyeket habarccsal öntöttek le. Csak a szarkofág oldalainak felső része épült habarcsba rakott ley »/«töredékekből. Az épített sír szétvert maradványai közt, a helyükből kibontott téglák némelyikén római kori kurzív feliratot és háziállatok lábnyomait figyelhettük meg. A temetkezés még ép oldalfalain, a hidraulikus habarcsburkolaton az 1926-os jelentésben említett szürkés színű kifestés is látszódott, a betöltésben pedig két emberi ujjcsontot is találtunk. Ezek - elkerülve az 1926-os feltárók figyelmét - talán az eredeti temetkezés csontvázából maradhattak itt. A mauzóleum területéről az 1926-ban történt ásatás csekély mennyiségű leletet eredményezett. A 2012. év feltárását ugyancsak a leletek kis száma jellemezte, amely néhány edénytöredéken kívül a nagyszámú tetőtéglatöredékre korlátozódott. A mauzóleum feltárása során sok kisméretű freskótöredéket is gyűjtöttünk, amelyek kiegészítik az 1926-os feltáráson talált, majd az esztergomi múzeumba került nagyobb falfestmény részleteket. (12. kép) Az épülettel egykorú jelentősebb fém- vagy üvegleletet nem találtunk. őrizni, hogy - a feltárt késő római koporsós temetkezéshez hasonlóan (lásd alább) - egy mélyre ásott sírt jelez-e. A 3x3 m alapterületű szelvényt 3,2 m-es mélységig bontottuk, de sírt nem találtunk. A metszetfalak azonban kiváló lehetőséget nyújtottak a domb geológiai korszakainak, kialakulásának tanulmányozásához. Sárisáp idősebb lakóinak emlékezete szerint az 1926-ban feltárt mauzóleum falait nem temették vissza, hanem az épület a kutatás befejeztével látogatható kegyhelyként funkcionált tovább. Ugyancsak a helyiek számoltak be arról, hogy a viszonylag jó állapotban fennmaradt, helyenként megközelítőleg 1 m magas felmenő falakkal rendelkező épület 1945 után az egyházi emlékeket eltüntetni akaró politika áldozatául esett. Bár erre utaló írott forrással még nem rendelkezünk, a fent említett pusztítás tényét és módját a feldúlt lelőhelyet fedő törmelékrétegben talált recens tárgyi emlékek és a környéken hasonló módon elpusztult egyházi emlékek sorsa erősen valószínűsíti. 10. kép: Sárisáp, Quadriburg III. A mauzóleum területe a feltárás közben Abb. 10: Sárisáp, Quadriburg III. Das Mausoleum während der Freilegung A IL, XIII. és VI. szelvényeket olyan helyeken nyitottuk, ahol a radarfelmérés alapján a mauzóleumhoz tartozó melléképületekre lehetett számítani. Ezeken a felületeken azonban már a humuszolás során kiderült, hogy épített maradványokat nem rejtenek. Egyedül a legerősebb anomáliát mutató XVI. szelvényben került sor lényeges mélyítésre. Itt egy erősebb elektromágneses anomáliát akartunk ellen11. kép: Sárisáp, Quadriburg III. A mauzóleum hitelesítő feltárásának fotogrammetriai felmérése Balogh Albin felmérési rajzával Abb. 11: Sárisáp, Quadriburg III. Fotogrammetrische Vermessung der Mausoleumsfreilegung mit der Aufnahme von Albin Balogh Késő római sír: 2012. július 13-án a geofizikai felmérések eredményei alapján a dombtető déli oldalán, a „sírkápolnátóF és a kocsisírtól egy179 i
