László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Régészeti feltárások Komárom-Esztergom megyében 2012-ben
RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK 2012-BEN aránt délre eső részen egy 4x4 m alapterületű szelvényt nyitottunk (XI. szelvény), amelyben két töredékes, késő római üvegedény (palack, pohár), illetve további, talán harmadik üvegedény jelenlétére utaló töredékek kerültek elő. Az árkot kiszélesítve egy nehezen kivehető téglalap alakú folt rajzolódott ki, amelynek betöltése a környezetétől csak annyiban különbözött, hogy itt a sárga lösz apróbb, fehér színű löszszemcsékkel keveredett. A bontást ugyanezen napon a folt keleti végében kezdtük meg, ahol kb. 160- 170 cm mélységben egy kissé jobbra fordult emberi koponya bukkant elő. A nap folyamán a koponyán kívül a vállrégió került kibontásra. A halott jobb vállán, viselési helyzetben ép hagymafejes fibula került elő, amely felépítése és díszítésmódja alapján Keller- Pröttel Kr. u. 3-4. századi típusába sorolható, és így a Kr. u. 330-400 közötti időszakra keltezhető. A sír teljes kibontására július 16-án, rajzos dokumentálására és felszedésére július 17-én került sor. A sírgödör esetében keleti, északi, illetve részben a déli oldalfala biztosan követhető volt, keleti lezárása azonban bizonytalan. A téglalap alakú, nyugati végén kismértékben elkeskenyedő sírgödör hossza 230 cm, szélessége 65-70 cm, alját - a jelenkori felszíntől számítva - 173 cm mélységben értük el. A kelet-nyugati tájolású sírban a halottat nyújtott helyzetben, a hátára fektetve temették el. A sírgödör két hosszanti oldalán mutatkozó elszíneződés, amelyből mintát is vettünk, arra utal, hogy a halottat koporsóba temethették, ennek szélessége 55-60 cm közt lehetett. 12. kép: Sárisáp, Quadriburg III. A mauzóleum területén előkerült falfestmény töredékek Abb. 12: Sárisáp, Quadriburg III. Freskenfragmente des Mausoleums Az ásatás által érintett felszínekről és a feltárt régészeti jelenségekről az ásatás különböző fázisaiban rajzi felmérés és Total Stationos méréssel kombinált fotogrammetriai dokumentáció készült, amelynek a feldolgozása folyamatban van. A Sárisápon előkerült leletek szakszerű kiemelése, konzerválása a feltáráson dolgozó régészek és restaurátorok szoros szakmai együttműködésével történt. A kocsisír leletei jelentőségüknél fogva a Magyar Nemzeti Múzeum császárkori kocsigyűjteményét gazdagítják, a többi lelet a területileg illetékes Balassa Bálint Múzeumba került. Összefoglalóan elmondható, hogy a több korszak emlékanyagát tartalmazó lelőhelyen 2012-ben zajlott ásatások egy földvár közelében, azzal egy időben fennálló bronzkori település, valamint egy a Kr. u. 2-4. században folyamatosan használt császárkori temető jelenségeit és leleteit hozták napvilágra. A feltárás kiemelkedő jelentőségű leletének a kocsisírt tarthatjuk, amely régészeti ásatás során, bolygatatlanul került elő, így sok új megfigyeléssel gazdagította a császárkori kocsis temetkezésről rendelkezésünkre álló ismereteket. Ugyancsak jelentős eredményeket hozott a mauzóleum ismételt feltárása, különösen az épület történetére, alkalmazott építési technikáira vonatkozóan. Szembetűnő, hogy mindkét temetkezés a helyi, provinciális elithez kötődik. Természetesen ma még nem dönthető el, volt-e bármiféle kapcsolat a kocsit eltemető őslakos arisztokrata család és az évszázadokkal később a mauzóleumot építtetők és abba temetkezők között. Az időben egymástól távol álló temetkezések nem feltétlenül egy családhoz, hanem inkább egy közeli, Kr. u. 2. században már létező és a 4. században is lakott villagazdasághoz kötődtek, amelynek (cserélődő?) tulajdonosai több generáción keresztül ugyanabba a temetőbe temetkeztek. Ennek okát a dombtető természetföldrajzi adottságai, közülük is elsősorban a környezetétől elkülönülő, csodás körpanorámával rendelkező magaslata magyarázzák, amely kiválóan alkalmassá tette reprezentációs célú temetkezésekre. A lelőhely jelentősége, a provinciális elithez tartozó, különböző korú temetkezések egymáshoz közeli jelenléte és az ezek által felvetett komplex problémák egyedülálló lehetőséget nyújtanak egy több intézményt összefogó, hosszú távú kutatási program számára. E program célja lehet az eltemetett kocsihoz tartozó halott sírjának azonosítása, a kocsisír és a mauzóleum által feltételezett gazdag és előkelő családok lakóhelyének felkutatása és feltárása. A dombtető keleti részének szondázása a mauzóleum körül újabb késő római sírokat eredményezhet. Különösen fontos eredmények várhatók a temetőt körülvevő mikrorégió terepbejárásokra épülő szisztematikus kutatásától, amelyek további adatokat szolgáltatnak a vidék császárkori településhálózatáról. Ásatásvezető: Major Balázs-Mráv Zsolt-Merczi Mónika 180
