László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)

Régészeti feltárások Komárom-Esztergom megyében 2012-ben

I RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK 2012-BEN két törzs közötti határzóna közelében fekszik, ezért elképzelhető, hogy a sír az Azali egy eraviscus példát követő arisztokrata családjának hagyatéka. Persze nem zárható ki a vegyes házasság vagy az átköltözés lehetősége sem. Ráadásul hasonló, eltemetett kocsik őslakos temetők területén egyfajta halotti áldozatok is lehettek, amelyhez nem feltétlenül tartozik közvet­lenül halott. A kocsialkatrészek és a járom feltárása, konzerválása, kiemelése restaurátorok folyamatos je­lenlétében és aktív közreműködésével történt. 8. kép: Sárisáp, Quadriburg III. A feltárt kocsisír Abb. 8: Sárisáp, Quadriburg III. Das freigelegte Wagengrab A 3. századi szórt hamvas temetkezés: A kocsisír VIII. szelvényének keleti peremén a felszíni humuszolás közben egy őskori gödör kiterjedt foltja mutatkozott, amelyet a kocsisír szelvényéhez csat­lakozó XII. szelvénnyel tártunk fel. Az őskori gö­dör felszínén két későbbi, mellékleteik alapján a Kr. u. 3. századra keltezhető hamvasztásos sír marad­ványát sikerült azonosítanunk és feltárnunk. A kal­­cinálódott csontmaradványok mellett a sírok ara­nyozott, niellóberakásos ezüst lemez töredékeit és apró, félgömb alakú ezüst vereteket, valamint egyéb fémtöredékeket tartalmaztak. A késő római mauzóleum: Az 1926-os feltárás so­rán megtalált és akkor „ókeresztény sírkápolnaként” azonosított épület hitelesítő ásatása a geodézi­ai felmérés által kimutatott épületfolt Total Station mérőállomással történő terepi visszamérésével kez­dődött, amelynek során a talajfelszínen kijelöltük az épület feltételezett körvonalait. Az épületet kere­ső első kutatóárkot (K4) a radarképen legmarkán­sabban jelentkező északkeleti épületsarokra tájol­tuk rá a K3 kutatóárok keleti végéből. Az északkelet­délnyugati tájolású K4 kutatóárokban a radarképnek megfelelően megtaláltuk az épület északkeleti sar­kát és a déli fal alapozási árkát. A falsarok az egykori épület járószintje alatti falalapozás maradványa volt, és ebből, valamint a terepviszonyokból már ekkor egyértelműen látszott, hogy az 1926-ban feltárt épü­let Balogh Albin által említett jelentős felmenő falai­ból mára semmi nem maradt: legfeljebb alapfalakkal és alapozási árkokkal számolhattunk. 9. kép. Sárisáp, Quadriburg III. Az igáslovak csontvázai feltárás közben Abb. 9: Sárisáp, Quadriburg III. Die Pferdeskelette während der Freilegung A kutatandó felületek helyét és nagyságát ez a körülmény határozta meg. Kis alapterületű, célzott kutatással igyekeztünk tehát megtalálni és felmér­ni az épület megmaradt falait és ezek alapján kiszer­keszteni az alaprajzát. A jól tájolható épületsarok­nak megfelelően a korábban kitűzött 5x5 m-es rács­rendszeren belül a K4 kutatóárokból kiindulva ása­tási szelvényekkel kezdtük a kutatást. In situ alapfa­lakat csak a IV. és IX. szelvény tartalmazott, a töb­biben a legjobb esetben is csak kiszedett falalapozá­sok helyét sikerült rögzítenünk. (10. kép) A IV. szel­vényben az épület keleti homlokzati ajtajától északra eső alapfal azonban teljes hosszában megmaradt, a IX. szelvényben az épület északi falából csak a keleti szakasz eleje és az 1926-os felmérési rajz alapján egy kis narthex belső válaszfalaként azonosítható bel­ső osztófal alapozását sikerült megtalálni. (11. kép) A IX. szelvény nyugati felében a fal egykori nyom­vonala követhető volt, de az ennek folytatásaként az I. szelvényben végzett feltárás a fal nyomvonalát is csak nagyjából tudta követni. Itt ugyanis még az alapfalat is teljesen kiszedték. Az V. szelvényben si­került az 1926-os feltárási rajzon jelölt terrazzópadló töredékes, de in situ maradványait megtalálni, amely az épület belsejében megadta az eredeti járószin­tet. Emellett az V. szelvényen belül kínálkozott a leg­jobb lehetőség arra, hogy az egykori épület déli fal­síkjának alapozási árkát és az 1926-os feltárást kö­vető rombolás mértékét megfigyelhessük. A III. és VII. szelvénnyel az épület egykori apszisát szeret­tük volna megtalálni, amelyből gyakorlatilag sem­mi sem maradt. Az apszisnak még az alapozási ár­kát is elbontották. Az 1926-os ásatás folyamán még teljesen ép, bár kifosztott állapotban talált, részben 178

Next

/
Oldalképek
Tartalom