László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)

Régészeti feltárások Komárom-Esztergom megyében 2012-ben

RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK 2012-BEN talmazó gödröt valószínűsített. A geofizikai felmé­rések alapján nemcsak a mauzóleum hitelesítő fel­tárását, hanem az épület környékének és a dombte­tő északnyugati részének a kutatását is érdemesnek tartottuk. A feltárási munkák előkészítése a geodézi­ai hálózat kitűzésével kezdődött, amely a dombte­tő teljes hosszában, a lelőhely minden megkutat­ni szándékozott területét érintette. A Total Station mérőállomással felmért rendszert a helyi geodéziai referenciaponthoz is hozzákötöttük. A lelőhely északnyugati végében kimutatott elektromágneses anomáliák tisztázására egy 30x40 m alapterületű fe­lületet tűztünk ki. A mauzóleumnál és közvetlen kör­nyékén pedig egy északnyugatra tájolt, 20x15 m-es felületet nyitottunk, amelyet 5x5 m alapterületű szel­vényekkel tovább osztottunk. Bronzkori telep: A lelőhelytől északnyugat­ra, a dombvonulat magasabban fekvő gerincén fek­szik a Quadriburg I. lelőhely nagy kiterjedésű, kora bronzkori (hatvani kultúra) földvára. Ehhez a föld­várhoz tartozhatnak, azzal egyidősek lehetnek a Quadriburg III. lelőhely 2012 során megtalált ős­kori objektumai. A lelőhely északnyugati végében a magnetométeres és a radarfelmérés által kimuta­tott, nagy területen szóródó anomáliák tisztázásá­ra három párhuzamosan, egymástól 8 m távolságra futó, északnyugat-délkeleti irányú kutatóárkot jelöl­tünk ki (K1-3). A kutatóárkok egységesen 2 m szé­lesek és 30 m hosszúak voltak, hogy a teljes anomá­­liás területet átfogják. A kutatóárkokban a 15-20 cm vastag felső humuszréteg gépi eltávolítása után - bár a modern kori szőlőművelés helyenként ennél jóval mélyebb szinteket is megbolygatott - a feltárást kézi erővel folytattuk. A Ki és K2 kutatóárkokban egy­­egy (4. és 1. objektum), a K3-ban hat (1-3, 5-8. ob­jektumok) bronzkori gödör alját sikerült feltárnunk. A gödrök átmérője 95 és 214 cm közt változott, meg­maradt mélységük pedig 10 és 35 cm közt volt. (A gödrök sekély volta és a humuszréteg vékonysága arra utal, hogy az ős- és a római kor között a domb­tető felszíne erősen erodálódott.) A gödrök csak pa­­ticsdarabokat és díszítetlen kerámiák töredékeit tar­talmazták. A három 30 m hosszú kutatóárok feltárá­sát és dokumentálását követően a K3-as kutatóárkot meghosszabbítottuk a lelőhely délkeleti végéig, egé­szen a domb pereméig. Az így bővített kutatóárok metszette a mauzóleum közelében jelzett nagy ki­terjedésű elektromágneses anomáliát is. Az árokban az északnyugati feltárási területtől keletre a lösz­ben nem mutatkozott semmiféle régészeti jelenség elszíneződése, azonban egy további bronzkori gödör került elő közvetlenül a 3. századi szórt hamvas sír alatt (lásd alább). A római temető: A feltárás leglátványosabb lele­teit a dombtetőn elhelyezkedő, Kr. u. 2. századtól a 4. század közepéig/végéig használt császárkori teme­tő eredményezte. A temetőben a 4. századi mauzó­leum mellett egy előzetesen a 2. századra keltezhető kocsisír, egy 3. századi szórt hamvas temetkezés, va­lamint egy késő római sír feltárására nyílt lehetősé­günk. Ezek rövid ismertetésében a kronológiai sor­rendet követjük. A császárkori kocsisír: Az ásatás tervezett utol­só napjaiban került sor a jelentős fémtárgyakat jel­ző, nagy átmérőjű elektromágneses anomália tisz­tázására. Figyelembe véve a településen és a körül zajló II. világháborús harci tevékenységet, a jelen­ség akár lőszer vagy harceszköz maradványa is lehe­tett. A tűzszerészeti vizsgálat során azonban ezek he­lyett egy szabályos körívben futó vassín került nap­világra. Erről gyorsan kiderült, hogy egy kerékab­roncs, amely vagy kelta vagy császárkori kocsisírt feltételez. A Mráv Zsolt vezetésével megindult, július 6-tól 19-ig, majd szeptember 22-től 26-ig tartó régé­szeti kutatás az utóbbi lehetőséget igazolta. A feltá­rás során a legnagyobb problémát a homogén, löszös altalaj jelentette, mivel ebben sírgödör betöltésének elszíneződése nem látszott. A lovak kocsihoz viszonyított helyzetét nem ismerve első lépésben a kocsi feltárását végeztük el. E célból az előkerült ke­rékabroncsokra és ezáltal a kocsi hossztengelyére tá­jolva egy 2,5x3,5 m nagyságú szelvényt nyitottunk (VIII. szelvény). Az ismeretlen nagyságú gödörbe egy négykerekű, rögzített szekrényű római utazó kocsit helyeztek. (8. kép) A sír sajátossága az, hogy a kocsit útra készen, felszerelt kerekekkel temették el. Ennek az eltemetési módnak köszönhetően a kocsi vasalásai és alkatrészei eredeti pozíciójukban őrződtek meg. A sír fogatos járműve ezek alapján egy gyorsabb közle­kedésre alkalmas, elegáns futókocsiként rekonstru­álható, amelynek alvázhoz tartozó szerkezeti eleme­it a kocsikovács barokkos indaspirálokkal díszítette. Egyéb keltező értékű lelet (például bronzedények) hí­ján, a minden (bronz)díszítést nélkülöző kocsi típusa alapján a sír post quem a Kr. u. 2. század közepé­re, esetleg második felére keltezhető. A 8 m hosszú­ra bővített szelvényben a kocsitól északkeletre, köz­vetlenül az elé befogva kerültek elő az igás lovak vá­zai. (9. kép) (A bővítmény a X. szelvényszámot kap­ta.) A sokkal gyakoribb kettes fogatolás helyett né­gyeset találtunk, egymás mellé fogott kocsilovakkal. Néhány korabeli ábrázolásról ismert volt ezt a foga­tolás, de régészetileg csak a sárisápi sír feltárásával sikerült alkalmazásukat igazolni. Megtaláltuk a négyes fogathoz tartozó, bronz szárvezető karikákkal ellátott fa jármot is, az elsőt ebből a típusból. Kö­szönhetően a bronz szárvezetők korróziójának, a fa járom egyes részei kivételesen ép állapotban őrződ­tek meg. A lovak mellett négy egymásra fektetett vadászkutya csontváza feküdt. További kutatást igé­nyel a kocsihoz tartozó halott sírjának azonosítá­sa, ha volt egyáltalán ilyen. A császárkori kocsis te­metkezéseket elsősorban az Északkelet-Pannoni­­ában lakó, kelta Eravisci elitjéhez köthetjük. Sári­sáp azonban a szomszédos azalus törzs területén, a 177

Next

/
Oldalképek
Tartalom