László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Régészeti feltárások Komárom-Esztergom megyében 2012-ben
RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK 2012-BEN dázott peremű, nagyméretű tárolóedények, széles, lapos, enyhén ívelt oldalú tálak, valamint több horpasztott oldalú edény töredékét találtuk. Az égetőtér helyenként több rétegű, megújított oldala mintegy 40-50 cm magasságban maradt meg, egyenetlen alja 20-25 cm vastagságban keményen átégett volt. Tüzelőterének patkó alakú bevezető nyílását a nyugati részen találtuk meg, ezen a részen az égetőtér alja ívelten felmagasodott. A nyílástól a légcsatornák sugárirányban vezettek az oldalfal melletti, felfelé vezető légnyílásokhoz. A légcsatornák tetejét kövekkel és vályogtéglákkal is megerősíthették, erre az alapozás általi bolygatás miatt csak a kidobált kövek és téglák, valamint az objektum alján feltárt, bolygatott helyzetű darabok alapján következtethettünk. Érdekesség az, hogy a légcsatornáknak csak a teteje és az oldalsó része égett át, az alsó szakaszokon semmilyen keményebb réteget nem találtunk, mindenütt az altalajt jelentő homokos réteg jelentkezett. Sajnos csak korlátozott mértékben tudtunk rábontani az objektumra, így távolabbi környezetét, tüzelőnyílásának külső oldalát nem tudtuk vizsgálni. A betöltésben levő leletanyag alapján az edényégető kemence használatát a Kr. u. 2. századra datálhatjuk. 7. kép: Oroszlány, Szentgyörgyvár. Római edényégető kemence maradványai Abb. 7: Oroszlány, Szentgyörgyvár. Reste eines römischen Brennofens Ásatásvezető: László János VÉRTESSOMLÓ, VITÁNYVÁR A Vértessomló külterületi részén álló Vitányvár régészeti kutatásáról e kötetben található részletes ismertető. Ásatásvezető: László János SÁRISÁP, QUADRIBURG III. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke 2012 nyarán, Sárisápon egy komplex régészeti lelőhely feltárásába kezdett. A tudományos kutatási program keretében zajló feltárás a tanszék első tanásatása volt. A lelőhely egy Contact Broker Network Kft tulajdonában levő ingatlanon, Sárisáp külterületén, a településtől délkeletre, annak szomszédságában fekszik, a Diófa utca végében egy környezetétől élesen elkülönülő dombtetőn. A tervezett régészeti kutatások elsődleges célja a Balog Albin által 1926-ban feltárt Kr. u. 4. századi „ókeresztény temetőkápolna” (továbbiakban: késő római mauzóleum) maradványainak azonosítása, állapotfelmérése és hitelesítő feltárása volt. Célul tűztük ki a mauzóleum közvetlen környezetében fellelhető további régészeti jelenségek felderítését és koruk, jellegük, valamint kiterjedésük meghatározását is. A terepmunka első szakasza 2012. június 19- től július 19-ig, a második 2012. szeptember 22-től 2012. szeptember 27-ig tartott. Ezt követték 2012. október 1. és 30 között a geodéziai és geológiai utómunkák. Az ásatást megelőzte a dombtető magnetométeres és földradaros felmérése, amelyet Bertók Gábor (PPKE, Piliscsaba és BMMI, Pécs) végzett el. A mintegy 0,8 ha nagyságú felmért terület délkeleti végében a radarfelvételek egyértelműen kirajzolták az 1926-ban feltárt mauzóleum helyét. A felmérés azonban értelmezhető alaprajzot nem eredményezett, amely - mint utólag kiderült - az épület jelentős pusztulásával magyarázható. Körülötte több gyenge elektromágneses anomália is mutatkozott. A mauzóleum épületétől ésaknyugati irányban megközelítőleg 20 m távolságra egy igen erős (maximuma több mint 200 nT/m) kör alakú anomáliát jeleztek a műszerek, amely nagyméretű és/vagy jelentős mennyiségű fémtárgy(ak) jelenlétére utalt. A lelőhely északnyugati végében az anomáliák ismét sűrűsödtek. Nagyobb részük jól körülhatárolható, foltszerű, viszonylag gyenge jelet adott, amely egy 40x30 m-es felületen belül mindössze néhány, égett anyagot tar176
