László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Schmidtmayer Csaba: Német nyelvű móringlevelek a Kuny Domokos Múzeum gyűjteményében (1792 - 1843)
SCHMIDTMAYER CSABA A DUNÁNTÚLI MÓRING Tárkány Sziics Ernő a móringnak két típusát különböztette meg egymástól, a dunántúlit és az alföldit, amelyek közül az itt ismertetett források az előbbibe tartoznak. Ennek a típusnak egyik jellemzője az, hogy a móringadás kölcsönös, a vőlegény móringja ellenében a menyasszony úgynevezett ellenmóringot adott, azaz ő is felajánlott bizonyos mértékű javakat, hasonló feltételekkel. Ennek mértéke általában a vőlegény által ígért móring értékének a fele volt. Többnyire az volt a feltétele a móring kiadásának, hogy a férj gyermektelenül vagy kikötött határidőn belül hunyjon el. Tárkány Szűcs a dunántúli típusú móringot jegyajándékként értelmezte.16 Ennek megfelelően a móringszerződést általában az eljegyzéskor kötötték,17 ezért a szerződésekben menyaszszonyként (Braut) és vőlegényként (Bräutigam) szerepeltek a házasulandók,18 azonban a 4. függelékben a házasságkötés utáni események tárgyalásakor már férjként (Mann) és feleségként (Ehegattin) utaltak a felekre. (1. kép) Az alföldi típusú móringgal ellentétben, amelyben ingatlanok is szerepelhettek, a dunántúli típusra a pénz és az ingóságok móringolása volt jellemző a 19. század 50-es éveiig.19 AFORRÁSOK Miután gróf Esterházy József 1727-ben megvásárolta a tatai és gesztesi birtokokat a Krapff-családtól, ő és fia, ifjabb Esterházy József jelentős telepítő tevékenységet folytattak az uradalomban. 1729-1755 között több száz német jobbágyot telepítettek le az általuk birtokolt falvakban. Ezek a német telepesek élen jártak az Esterházyak által szorgalmazott modern gazdálkodás bevezetésében, amiben és amiért cserébe az uradalomtól kapott kedvezmények és jogok segítették őket.20 Ehhez hozzátartozott a német nyelv hivatalos használata is: az uradalom már egészen korán német nyelvű szerződéseket kötött a német közösségekkel (például Dunaszentmiklóson 1736-ban, Vérteskozmán 1744-ben21). Bár az alábbi anyag túl kisszámú ahhoz, hogy szabályszerűségeket, jellemző és nem jellemző mintákat lehessen megállapítani, az Esterházy-uradalom német falvainak magyar és szlovák községektől eltérő gazdasági, nyelvi és kulturális helyzete miatt célszerű a Kuny Domokos Múzeum gyűjteményében található német móringleveleket a magyarokétól külön vizsgálni és közreadni. A móringlevelek általában magánokiratok voltak, viszont komoly jelentőséggel bírtak,22 és peres eljárások során bizonyító erejűnek fogadták el őket.23 A közölt források között is többnyire magánokiratokat találunk, a 2. számú függelékben közölt kivételével, amelyet szolgabíró hitelesített. Ez a dokumentum azonban formailag is jelentősen különbözik a többi forrástól, mivel valójában egy házassági szerződésként kiadott végrendeletről van szó, amelyben a menyasszony szülei nem a vőlegénynek, hanem 16 TÁRKÁNY SZŰCS 1981, 362-365. 17 TÁRKÁNY SZŰCS 1981,359. '8 KELEMEN 2008,128. 19 TÁRKÁNY SZŰCS 1981,366. 20 FATUSKA 2007,127-138. 21 MNL TEL. P. 211. X. 37; MNL TEL. P. 211. X. 113. 22 TÁRKÁNY SZŰCS 1981,359. 23 DOMINKOVITS1992,11; BALÁZS 2004, 83. az ifjú párnak juttatták a javakat, valamint szóhasználatában sem követte a többit (verheiratet helyett übergibt). Mivel azonban a juttatott jószágokért a vőlegénynek pénzbeli ellentételezést kellett nyújtania, hasonlóságot mutatott a móring-kontramóring felépítésű dunántúli szokástípussal. Egy másik móringlevelet a megkötése után egészített ki és ellenjegyzett az uradalom hivatalnoka. (3. függelék) Tárkány Szűcs feltételezi, hogy a móringnak a Dunántúlon szerepe volt abban, hogy a jobbágyok javai ne háramolhassanak vissza a földesúrra.24 Ebben az esetben ennek épp a fordítottját láthatjuk: a földesúr képviselője figyelmeztette a szerződőket, hogy az úr törvény biztosította jogait tartsák tiszteletben. Az idézett 1790-91. évi XXXV. törvény mások mellett a jobbágyok szabad költözését, az úgynevezett örökös jobbágyság eltörlését mondta ki, azonban a szabad költözésnek feltételeket szabott a jobbágyok vonatkozásában.25 Kérdés, hogy miért szükséges ezt külön hangsúlyozni egy német jobbágy esetében, aki jogilag kezdettől fogva szabadmenetelű volt.26 Blasek János neve alapján vélhetően nem német származása nem magyarázza a helyzetet, mivel a szomódi magyar jobbágyok 1761-ben kérésükre német jogot kaptak az uradalomtól.27 Blasek 1838-as vagyonbecsléséből28 kiderül, hogy későbbi vagyonának legnagyobb részét az a 4/8 telek szántóföld, valamint a lakóház tette ki, amelyeket Neupauer Erzsébettől kapott kontramóringként. Ennek fényében különösen nehezen érthető, miért gondolt volna az el-24 TÁRKÁNY SZŰCS 1981,364-365. CJH 1822, 209. Articulus 35. „De Nexu Dominorum Terrestrium cum Subditis: De administranda eis prompte iustitia, ac de libera Colonorum migratione.” 26 FATUSKA 2007,136. 27 MNL TEL P. 211. X. No. 299. 28 KDM Történeti Gyűjtemény Itsz.: 91.72.1. 128
