Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Dévai Kata - Gelencsér Ákos: Római kori lakóépület és üvegműhely Brigetióból
Római kori lakóépület és üvegműhely Brigetióból nüleg hűtőkemencék lehettek, míg a legérdekesebb, Autun-ben „intra muros” előkerült kemence funkciója nem megállapítható.39 Kaiseraugstban az alsóváros két insuláját foglalta el a fallal körülvett üveggyártó műhely, amelyben összesen 15 kemence maradványait tárták fel.40 A megtalált kemencék alapvetően három típusba sorolhatóak. A kerek, ovális, tegulákkal kirakott tűzterű, kisméretű kemencék átégettségük mértékét figyelembe véve olvasztókemencék lehettek.41 Azok a sokszögű kemencék, amelyek egyik végéhez egy apszis csatlakozott, hűtőkemenceként rekonstruálhatóak, itt a kör alakú részben helyezkedett el a túztér. Míg azok a szögletes alakú kemencék, amelyekhez ilyen rész nem csatlakozott, ellenben tegulákból kirakott aljú és oldalfalú beépített olvasztótérrel rendelkeztek, az ún. kádkemencék típusába sorolhatóak, funkciójukat tekintve olvasztókemencék voltak.4" Meg kell említenünk Besançon műhelyét, ahol egy fallal körülvett műhelycsarnokot tártak fel. Az épületben több kör alakú kemence mellett előkerült két téglalap alaprajzú, két részre osztott kemence. Ebben az esetben tehát a fűtőteret egy kisebb szögletes tér adta, míg a munkateret egy ehhez kapcsolódó nagyobb, szögletes rész jelentette.43 A Köln melletti Hambacher Wald területén feltárt 4. század második feléből származó hat, gyártóközpontba szervezett kemencét a feltáró négy típusba sorolta: formájuk alapján kör, félkör, téglalap és négyzet alakú kemencéket különített el. A kemencék általában tégla felépítményűek, de előfordul agyagfalú is. Ritkább a kőből készült fallal rendelkező, mint például a nagyméretű, szögletes, 4. századi olvasztókemence Jalame lelőhelyről.44 Itt valószínűleg kereskedelmi célra gyártottak nyersanyagot.45 Általában egy-egy helyen kettő vagy több kemencét használtak egyidejűleg a különböző funkciók ellátására (olvasztókemence, hűtőkemence).46 Taylor és Hill irányításával 2005-ben három kemence megépítésére és használatára került sor, figyelembe vették ehhez a feltárt római kori alaprajzokat.4, Egyrészt egy kör alakú, kisméretű olvasztókemencét építettek meg, ahol körbefutó padkán elhelyezett olvasztótégelyekben hevítették az üveget. Másrészt megépítettek egy szögletes hűtőkemencét is, alul elhelyezett tűztérrel. Ennek a használata is egyszerűnek bizonyult, alkalmas volt a tárgyak lassú, ellenőrzött lehűtésére. A harmadik pedig egy kör alakú olvasztókemence volt, az olvasztandó nyersanyag SEIBEL1998, 40; REBOURG1989, 249-258. 40 FISCHER 2009. 41 SEIBEL 1998,143. 42 FISCHER 2009, 80. 43 MURIER-BRKOJEWITSCH 2003, 324-325. 44 WEINBERG 1987, 27. 45 WEINBERG 1987, 24. 46 GAITZSCH 2000,101-110. számára beépített kádrésszel, és ehhez csatlakoztattak egy szögletes, tegulákkal burkolt hűtőteret.* 48 Ebben az esetben az olvasztókemence maradék hőjét felhasználták a hűtőkemence temperálására, így annak üzemeltetése gazdaságosabb volt. Azonban a kísérlet során több probléma is jelentkezett. Egyrészt a beépített kádrész megrepedt és az alapanyag a tűztérbe folyt. Másrészt az átvezetett hővel nem sikerült egyenletesen felfűteni a szögletes kemencét, így kialakultak túl meleg részek, míg a kemence alsó része túl hideg maradt. így az üvegedények, habár nem törtek szét a túl nagy hő miatt, részben összeestek. Az üvegtárgyak egyenletes hőfokon való hűtésére a szabadon álló hűtőkemence bizonyult a legjobbnak.49 Meg kell még említeni három Dressel/11 típusú mécsest, amelyeken üvegfúvás, illetve üvegfúvó műhely ábrázolása látható: az asseriai mécses50 Dalmatiából származik az t. századból, a második51 szintén 1. századi és a Museo Archeologico Nazionale di Ferrara gyűjteményében látható, a harmadik52 53 a Koper melletti Spodnje Skofije lelőhelyről való, valószínűleg az 1. sz. második feléből, 2. század elejéről. Ezen ábrázolások alapján képet alkothatunk a római kori üvegolvasztó kemencék kinézetéről, kiegészítve a régészeti eredményekből nyerhető adatokat. A három mécses ábrázolásai lényegében megegyeznek: egy kemence előtt látható rajtuk az üvegfúvó mester, aki tunicában, kis széken ülve épp egy edényt fejez be, a másik oldalon valószínűleg a segítője látható, aki a kemence előtt guggol, valamilyen tárgyat tartva a kezében (lehetséges, hogy fújtató vagy egy elkészült üvegtárgy, amelyet épp a hűtőkemencébe készül betenni). A kemencéken két egymás feletti nyílás látható, az alsó a nyitott ajtajú tűztér, a felső pedig az üveg olvasztására szolgáló munkaterület, ahol az olvasztótégelyeket elhelyezhették. A felső rész jobb és bal oldalán egy-egy lapos munkafelület található, talán a görgető lapot ábrázolták, amelyen egyrészt az edény felületét hűtötték, másrészt formázták, különböző díszítéseket vittek fel a segítségével. A mezítlábas mester lábánál három tárgy látható, talán nyersüveg rögök vagy olvadt üveg.63 Az üvegműhelyek azonosításakor fontosak az esetlegesen fellelhető eszközök. Sajnos a római korból rendkívül kevés szerszám maradt fent, ezek jó része fából és vasból készülhetett. Fából főként formákat, simító és formázó eszközöket, kanalakat készítettek, míg vasból csipeszeket, fogókat, fúvócsöve-4/ TAYLOR-HILL 2008, 249-270. 48 http://www.romanglassmakers.co.uk/furnace27. htm (2012. november 18.). 49 TAYLOR-HILL 2008, 249-270. 50 ABRAMIC1959,149-151. 51 LAZAR 2003, 211. 52 LAZAR 2005,17-19; LAZAR 2006, 230. 53 LAZAR 2006,230. 65 i i
